Színes dokumentumrendszer tartalmazza a hátrányos helyzetű gyermekek, gyermekcsoportok társadalmi felzárkóztatásához, az esélyegyenlőség megteremtéséhez kapcsolódó adathalmazokat, önkormányzati feladatokat, lehetőségeket. Kinek mi (lenne) a szerepe, feladata e területen?

A család és a társadalom felelősségéről

Az esélyteremtés szempontjából a hátrányos helyzetű gyermekek problémáinak megjelenése különösen két nagy területre osztható a kezelés helye alapján: a szociális és az oktatási társadalmi alrendszerre. Valójában e két terület számos átfedést mutat, mely természetükből kifolyólag nem jelenti azt, hogy e problémák a családok, települések, járások, megyék, egyszóval az ország minden területén egyenlő mértékben jelentkeznének.^[1] Alapvetően e problémákat a családoknak természetük szerint, és az állam különböző alrendszereinek is jogszabályban előírt módon kezelniük kell, hogy ne növekedjenek a társadalmi különbségek. A szociokulturális helyzetből adódó problémák^[2] megoldás hiányában aggregálódnak, és a későbbiekben megterhelik a szociális, egészségügyi, végső soron az egyénnel kapcsolatba kerülő valamennyi társadalmi alrendszert. Adott családban a felnőttek képességeik szerint járulnak hozzá gyermekeik fejlődéséhez, azonban jelentős, leküzdhetetlen akadályok esetén a gyermekvédelmi jelzőrendszer jelzésére vagy szülői kérésre az államnak, illetve alkalmazottainak segíteniük kell.^[3] Az állami alkalmazottak felelősségének határait elsősorban feladataik mentén jelölhetjük ki. Fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon tényleg „a személyes szférában gyökerező problémák képeznek-e komoly gátat az egyén (gyermek) társadalmi és gazdasági érvényesülése előtt”.^[4] Mert amennyiben igen, arra hathatós választ kell adnia a gyermeknek, illetve a gyermeket támogató társadalmi közegnek,^[5] melynek címzettjei elsősorban a család, a köznevelési intézmények pedagógusai,^[6] egyéb társadalmi szervezetek, az önkormányzatok,^[7] illetve a gyermeket körülvevő társadalom tagjai. A családnak gondoskodónak, a pedagógiának alkalmazkodónak,^[8] a társadalom egyéb tagjainak megfelelő bánásmódot alkalmazónak vagy kiváló bánásmódot nyújtónak kell lennie, mert fontos „hogy azok az önkormányzatok, amelyek képesek és készek segíteni a helyi fiataloknak, nagyobb szerepet vállaljanak a tanulmányok támogatásában”.^[9] Egy kérdés azonban nyitott marad: Helyes-e, ha az önkormányzatok lehetőségei nagymértékben különböznek, mert az elmélyíti a gyermekesélyek területi különbözőségeit.

Az önkormányzatok felelősségéről

A gyermekekre vonatkozó társadalmi felzárkóztatás dokumentumrendszere színes, érdemes röviden áttekinteni azokat. Az Ebktv. 31. §-a alapján a gyermek esélyét befolyásoló fejlesztési tervek legalább három csoportba sorolhatóak:

A) önkormányzat fejlesztési tervei, koncepciói,

B) településfejlesztési terv antiszegregációs célkitűzései,

C) köznevelési esélyegyenlőségi terv, illetve szakképzési esélyegyenlőségi terv.

Az A) és B) pontban található tervek, koncepciók az önkormányzat által készítettek, vagy azoknak az önkormányzat a megrendelője, tehát rendelkezésre állnak. Annak megfelelően, hogy az önkormányzatot a tervezésben a modern közösségi tervezés, a pragmatista ideológia, vagy a posztmodern romantika vezérli,^[10] kötelező és önkéntesen elkészített dokumentumokat különböztetünk meg. Kötelező és önkéntesen elkészített dokumentumok különösen az A) és B) pontok alá tartozó településfejlesztési koncepció, területfejlesztési koncepció, helyi vidékfejlesztési stratégia (Leader), települési értékár, fenntartható fejlődés helyi stratégiája, mezőgazdasági program, helyi közösségfejlesztési program, egészségterv.

A C) pontban található dokumentumokat, a köznevelési esélyegyenlőségi tervet,^[11] illetve a szakképzési esélyegyenlőségi tervet az oktatási intézményt fenntartó szervezetnél kell keresnünk, azokat a település jegyzőjének be kell szereznie.

Az önkormányzatok helyi esélyegyenlőségi programjait a bölcsődei, alap- és középfokú köznevelési intézmények esélyegyenlőségi terveivel is összhangba kell hozni, hiszen a különleges bánásmódot igénylő, a sajátos nevelési igényű (SNI), a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő (BTMN), a hátrányos helyzetű (HH) és a halmozottan hátrányos helyzetű (3H) gyermeknek konvergáló, a kiemelten tehetséges, és a tartós gyógykezelés alatt álló gyermeknek divergáló közszolgáltatásban kell részesülnie. Konvergáló közszolgáltatáson korrekciót, azonos szintre hozást, divergáló közszolgáltatáson eltérő szintre emelést érthetünk, például tehetséggondozást. Tehát, valamennyi gyermeknek megfelelő bánásmódban kell részesülnie,^[12] mely a szó szoros értelmében nem egyenlő bánásmód, hiszen a közösség számára olyan értékválasztást közvetít, mely növelheti is a különbözőség mértékét. Ennek magyarázata abban áll, hogy „A köznevelés egészét a tudás, az igazságosság, a rend, a szabadság, a méltányosság, a szolidaritás erkölcsi és szellemi értékei, az egyenlő bánásmód, valamint a fenntartható fejlődésre és az egészséges életmódra nevelés határozzák meg”.^[13]

A B) pontban található antiszegregációs célkitűzések a szegregáció ellenében hatnak, hogy védett tulajdonsága miatt, illetve észszerű indok hiányában egy személyt vagy csoportot se különítsenek el, a velük összehasonlítható helyzetben lévő személytől vagy csoporttól. Az antiszegregációs célkitűzések leggyakoribb intézkedései a területi szegregáció^[14] csökkentése, a közösségi szociális terek kialakítása,^[15] és a közösségi közlekedési megoldások,^[16] illetve szociális szolgáltatások nyújtása, valamint a beiskolázási körzethatárok módosítása.^[17]

A területi szegregáció csökkentése többek között a lakosság szemléletformálásával, lakhelyváltoztatásának támogatásával és a leromlott állapotú természetes és mesterséges környezet rehabilitációjával valósítható meg.

A közösségi szociális terek különösen a kultúra közvetítésére és a digitális hátrányok leküzdésére biztosítanak lehetőséget.^[18]

A közösségi közlekedési megoldások multifunkcionális megfelelősége beruházás-igényességük miatt a mai napig részleges, ezért e megoldások folyamatos beruházást igényelnek. Nemcsak a közforgalmú közlekedési eszközök nem megfelelő kialakításúak, hanem a pályaudvarok peronjai sem alkalmasak a babakocsis és tolószékes közlekedéshez.

A beiskolázási körzethatárok változtatásával cél a hátrányos helyzetű gyermekek keverése a hátrányokkal nem vagy kevésbé rendelkező gyermekekkel. A tanulók keverésének hatékonyságát csökkenti a hátrányos helyzetű szülők ideiglenes lakcímre történő átjelentkezése, különösen azért, mert az iskola távol kerül a lakhelyüktől.

Az antiszegregációs célkitűzésekkel nem ellentétesek – mert észszerűek – azok az intézkedések, melyek a tisztasággal, értelmi fogyatékkal, autizmussal küzdő gyermekek részére elkülönített csoportban magasabb óraszámban biztosítanak fejlesztést. Az észszerűség mentén nem ellentétesek az egyenlő bánásmóddal a tehetséggondozás keretében^[19] sem azok az intézkedések, melyek a tehetséges gyermekeket előnyben részesítik.^[20]

A polgármester és a jegyző gyermekcélcsoport irányában fennálló felelősségéről

Az elhangzottak alapján megfogalmazhatjuk a polgármesterek felelősségének néhány pontját:

1. Az önkormányzat képviselőjeként felelős a helyi esélyegyenlőségi programok megalkotásáért, nyomon követéséért.

2. Felelős a településen élő gyermekek hátrányainak felszámolásáért.

3. Településvezetőként, munkáltatóként felelős a települési önkormányzati intézményvezetők szakmai munkájáért.

E felelősség a település jegyzője számára is feladatokat jelent:

1. Küldje meg a tankerületnek a helyi esélyegyenlőségi program aktuális változatát.

2. Szerezze be a köznevelés intézményeitől és a bölcsőde vezetőjétől a gyermekek esélyegyenlőségére vonatkozó tankerületi esélyegyenlőségi intézkedési tervet, (melynek magában kell foglalnia a gyermekek fejlesztésére vonatkozó intézményi számításokat), hogy a településen élő hátrányos helyzetű gyermekek hathatós támogatása megvalósulhasson.^[21]

3. A jegyző feladata, hogy a 2023-ban esedékes harmadik generációs HEP-ek elkészítése és nyomon követése az önkormányzat által biztosítva legyen. Ebbe a munkába az önkormányzat bevonhatja a TEF által kiképzett, az önkormányzat alkalmazásában álló esélyegyenlőségi referenst.

Vizsgáljuk meg, mely gyermekekre vonatkozó releváns adatokat tartalmaz a 321/2011. (XII. 27.) Kormányrendelet és az Útmutató.

A 321/2011. (XII. 27.) Kormányrendelet alapján a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek esélyegyenlőtlenségének csökkentésénél különös tekintettel kell lenni a gyermekek:

1. szolgáltatásokhoz való hozzáférésének biztosítására, különösen
a) a gyermekjóléti és a védőnői ellátás, valamint
b) az egészségfejlesztési, a szabadidős, szünidős programok tekintetében;
c) a színvonalas gyermekétkeztetés biztosítására;
d) gyermekek és családjuk egészségtelen táplálkozásának vagy alultápláltságának csökkentésére;
e) az intézmények között és az egyes intézményeken belüli szegregáció mértékére;
f) az intézmények között az oktatás hatékonyságában mutatkozó eltérésekre;
g) a tanulók iskolai eredményességében mutatkozó eltérésekre;
h) a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek óvodai ellátására.

A Belügyminisztérium Útmutatója a közhitelű TeIR rendszer segítségével az alábbi mutatószámokat rendeli alkalmazni:

1. védelembe vett kiskorú gyermekek száma
2. veszélyeztetett kiskorú gyermekek száma
3. rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesítettek évi átlagos száma
4. árvaellátásban részesülő férfiak és nők száma
5. betöltött védőnői álláshelyek száma
6. 0–3 év közötti gyermekek száma
7. átlagos gyermekszám védőnőnként
8. gyermekorvos által ellátott gyermekek száma
9. a működő önkormányzati, családi, mini, munkahelyi bölcsődék száma, valamint az oda beíratott gyermekek száma
10. óvodába beíratott gyermekek száma (gyógypedagógiai neveléssel együtt)
11. hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű óvodás gyermekek száma (gyógypedagógiai neveléssel együtt)
12. általános iskolai tanulók, valamint a HH és 3H helyzetű tanulók száma a nappali oktatásban a (gyógypedagógiai oktatással együtt)
13. gimnáziumi tanulók, valamint azon belül a HH és 3H helyzetű tanulók száma
14. szakiskolai, valamint készségfejlesztő iskolai tanulók, valamint azon belül a HH, és 3H helyzetű tanulók száma
15. megállapított HH és 3H helyzetű nagykorúvá vált gyermekek száma
16. 3–6 éves korú gyermekek száma
17. óvodai és iskolai gyermekcsoportok/osztályok száma – gyógypedagógiai neveléssel együtt
18. óvodai és iskolai férőhelyek száma (gyógypedagógiai neveléssel együtt)
19. óvodai és iskolai feladat ellátási helyek száma (gyógypedagógiai neveléssel együtt)
20. óvodába beíratott gyermekek száma (gyógypedagógiai neveléssel együtt)
21. óvodai és iskolai gyógypedagógiai gyermekcsoportok, osztályok száma
22. gyógypedagógiai oktatásban részesülő óvodás gyermekek száma az integráltan oktatott SNI gyermekek nélkül
23. egy óvodai és iskolai gyermekcsoportra, osztályra jutó gyermekek száma
24. más településről bejáró általános iskolai tanulók aránya a nappali oktatásban
25. a 8. évfolyamot eredményesen befejezők száma a nappali oktatásban.

Megállapíthatjuk, hogy adatok tekintetében a TeIR rendszer széles körben tartja nyilván a gyermekcélcsoportra vonatkozó adatokat, és a gyermekek hátrányainak leküzdésére vonatkozó indikátorokat, azonban az ahhoz szükséges erőforrásokat, kapcsolatrendszereket, felelősséget nem.

A pedagógusok gyermekek felzárkóztatásában foglalt felelősségéről

A gyermekek támogatásában szakmai oldalról a pedagógusok munkája kiemelkedő, mert az adaptív pedagógia jellemzője, hogy a gyermekek igényeiből indul ki, és csökkenti társadalmi hátrányaikat.^[22] Az eredményes tanulás segítésének elvei között a Tanulási környezet címszó alatt megtaláljuk az esélyteremtés alapelvét is.^[23] Állíthatjuk azt is, hogy a „szegény és alacsony végzettségű családok gyermekei nagyobb valószínűséggel esnek ki az iskolából, tovább örökítve ezzel a társadalmi különbségeket”.^[24] Az esélyteremtésre fokozott mértékben van szükség, mert az idősorok azt mutatják, hogy 2012–2019 között 2%-ról 3%-ra nőtt a pszichés fejlődési zavarral élő gyermekek aránya az összes tanuló között, azon belül pedig 44-ről 52%-ra nőtt az SNI-vel rendelkező gyermekek száma, tehát a probléma egyre növekvő számú feladattal látja el a közoktatási intézményeket, annak pedagógusait.^[25]

A közoktatási, köznevelési esélyegyenlőségi intézkedési tervet pedagógusok készítik.^[26] A közoktatási, köznevelési tervek két nagy csoportját különböztethetjük meg:

a) köznevelési tervek (különösen az óvoda, az alapfokú és középfokú oktatási intézmények esélyegyenlőségi tervei),

b) esélyegyenlőségi intézkedéseket tartalmazó, de nem köznevelési tervek (különösen a bölcsődei, felsőoktatási esélyegyenlőségi tervek).

A köznevelési esélyegyenlőségi terv az alábbi adatokat tartalmazza:

I. Helyzetelemzés keretében

1. Nevelési intézmény gyermekek összetételére, a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek arányának kiegyenlítettségére vonatkozó adatok vizsgálata nevezetese:

a) veszélyeztetett helyzetben lévő gyermekek száma,

b) hátrányos helyzetben lévő gyermekek száma,

c) halmozottan hátrányos helyzetben lévő gyermekek száma,

d) a sajátos nevelési igényű gyermekek száma,

e) gyógypedagógiai ellátásban részesülő gyermekek száma,

f) fejlesztőpedagógiai ellátásban részesülő gyermekek száma,

g) logopédiai ellátásban részesülő gyermekek száma,

h) gyermekcsoportok száma.

2. A nevelés eredményességére vonatkozó adatok vizsgálata, különösen a foglalkoztatott szakemberek száma, és képzettsége:

a) drámapedagógus,

b) fejlesztőpedagógus,

c) gyermek-, ifjúság- és családvédő,

d) gyógytestnevelő,

e) környezeti nevelő,

f) nyelv- és beszédfejlesztő,

g) óvodai szakértő,

h) óvodavezető.

3. A halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek részvételi adatainak vizsgálata az intézmény nyújtotta programokban.

4. A nevelés feltételeinek vizsgálata az intézményben.

5. Az intézmény nevelési programjának, nevelési gyakorlatának vizsgálata, tekintettel a törvényességre.

6. A rendelkezésre álló férőhelyek biztosítják-e minden gyermek számára az óvodai ellátást.

7. Az SNI-s gyermekek aránya.

8. Az intézmény szakmai és társadalmi környezete kapcsolatrendszerének vizsgálata.

II. Az intézkedési terv keretében

1. Az intézkedési terv célja.

2. Kötelezettségek és felelősség.

3. Akcióterv.

4. Megvalósítás.

5. Monitoring és nyilvánosság.

5.1 Az intézkedési terv megvalósulásának nyomon követése.

5.2 Az eredményesség értékelése, ellenőrzése.

6. Konzultáció és visszacsatolás.

7. Szankcionálás.

8 Legitimáció – A program elfogadásának módja, ideje.

8.1 Az esélyegyenlőségi terv érvényességi ideje.

8.2 Az esélyegyenlőségi terv módosítása.

8.3 Az esélyegyenlőségi terv nyilvánosságra hozatala.

Az esélyegyenlőségi mentorok feladataiban foglalt felelősségről

Az esélyegyenlőségi mentor feladatait a gyermekcélcsoportot illetően az Ebktv. 31. § (1) bekezdés utolsó fordulata tartalmazza, mely alapján „A programalkotás során gondoskodni kell a helyi esélyegyenlőségi program és a települési önkormányzat által készítendő egyéb fejlesztési tervek, koncepciók, továbbá a köznevelési esélyegyenlőségi terv, illetve a szakképzési esélyegyenlőségi terv és a településfejlesztési terv antiszegregációs célkitűzéseinek összhangjáról”. Nem említi az Útmutató, hogy kinek a feladata az „összhang” biztosítása, de feltételezzük, hogy annak a szervnek, illetve kiképzett ügyintézőjének,^[27] akinek e törvény a Helyi Esélyegyenlőségi Program (HEP) elkészítését is feladatul jelölte ki,^[28] és számos más jogszabály, Útmutató tartalmazza.^[29] Az Útmutató megemlíti,^[30] de nem fejti ki azt sem, mely módon kell biztosítani ezt az összhangot. Az biztos, hogy nem lehet összhangot biztosítani a nélkül, hogy ne ismernénk meg e programokat, koncepciókat. Az esélyegyenlőségi mentorok felelősségét az Ebktv. és a vonatkozó jogszabályok, valamint az Útmutató előírásai mentén határozhatjuk meg, mely a megszabott határokon nem terjedhet túl. Az esélyegyenlőségi mentornak azonban fel kell hívnia az önkormányzat (különösen a HEP referens, jegyző, polgármester) figyelmét, hogy szerezze be a jogszabály által megkövetelt dokumentációt azoktól az intézményektől, melyek annak megalkotására kötelesek, s melyek azok szakmai kötelezettségük miatt birtokában vannak. Az Útmutató által is jelzett HEP Fórumok jelentőségét e ponton is aláhúzhatjuk, hiszen az önkormányzati tisztviselő aligha van, aligha lehet tisztában mindazon információkkal, melyek ma az oktatás/nevelés mindennapjait áthatják, különös tekintettel a gyors változásokra.

Konklúzió

A felsorolt társadalmi alrendszerek felelősségét a gyermekcélcsoport érdekében megtaláljuk – feladataik függvényében – a jogszabályok előírásaiban. A személyes felelősség etikai oldalát az egyes hivatásrendek etikai kódexei tartalmazzák.

Megállapíthatjuk, hogy az önkormányzat által rendelkezésre álló, illetve általa beszerezhető három dokumentumtípus alapján leképzett adathalmaz, mely a hátrányos helyzetű gyermekcélcsoport helyzetét igyekszik objektíven megközelíteni, olyan adatokat tartalmaz, melyek egymással átfedésben vannak, azonban az adatokból levonható következtetések különböző mélységűek.

Megalapozottan állítható, hogy a hátrányos helyzetű gyermekcélcsoportra vonatkozó adatok szélesebb körét a köznevelési esélyegyenlőségi terv tartalmazza, hiszen az nemcsak a problémát ábrázolja teljes mélységben, hanem a gyermekek felzárkóztatáshoz szükséges indikátor-rendszert is. Ebből az is következik, hogy a köznevelési esélyegyenlőségi terveket figyelembe kell venni a gyermekcélcsoport felzárkóztatásában, azokkal minden településen a jegyzőnek rendelkeznie kell.^[31] Érdekes, hogy a tankerületi intézkedési terv alapjául szolgál a helyi esélyegyenlőségi program a gyermekcélcsoport vonatkozásában – és nem fordítva – annál is inkább, hogy azt csak szükség esetén háromévente kell felülvizsgálni.^[32] Véleményünk szerint a települési önkormányzatoknak a helyi köznevelési, közoktatási intézmények évekre lebontott intézményi esélyegyenlőségi intézkedési tervére lenne szükségük a gyermekek helyzetének átláthatósága érdekében. Igaz, hogy a HEP Fórumoknak az iskolák vezetői állandó meghívottjai,^[33] akik ezen információk lehető legszélesebb körével rendelkeznek. Az esélyegyenlőségi mentor e területen csupán tájékoztató, adatkezelő, közvetítő, koordinátori szerepbe kerül.

Felhasznált irodalom

ALPÁR Vera Noémi: Iskolai esélyegyenlőtlenség. A területi és társadalmi egyenlőtlenségek, az iskolai kultúra és az oktatás eredményességének összefüggésrendszere Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Doktori Iskola. Budapest 2018.

ANDL Helga – KÓRÓDI Miklós – SZŰCS Norbert – VÉG Zoltán Ákos: Regisztráció, körzethatár, előnyben részesítés Magyar Valóság 2009. https://motivaciomuhely.hu/wp-content/uploads/2014/12/03andl.pdf (Letöltés: 2022. szeptember 30.)

BELÉNYESI Emese, SZÁMADÓ Róza: Önkormányzatok tervezési gyakorlata – tervek és a valóság NKE. Budapest 2015. p. 28–29.

GYARMATHY Éva: Hátrányban az előny. A szociokulturálisan hátrányos tehetségesek Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége. Budapest 2010. http://www.kozlekedesiszovetseg.hu/ (Letöltés: 2022. szeptember 30.)

JUHÁSZ Judit, MIHÁLYI Eszter (Szerk.): Végzettséget Mindenkinek! Tempus Közalapítvány. Budapest 2014.

Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézet: A közoktatás indikátorrendszere Budapest 2021.

Magdolna CHRAPPÁN, Erika KOPP, Csilla PESTI: Initial Teacher Education in Hungary: Issues, Policies, Practices EASTERN EUROPEAN JOURNAL OF TRANSNATIONAL RELATIONS 2020 Vol. 4 No. 1. (Letöltés: 2022. szeptember 30.)

MÓDSZERTANI ÚTMUTATÓ a helyi esélyegyenlőségi programok elkészítésének szempontjaihoz és a program felülvizsgálatához Budapest 2021. július 1.

TEF SZAKMAI AJÁNLÁS A KOMPLEX FELZÁRKÓZÁSI KÉPZÉSEK EGYÉNI FEJLESZTÉSI TERVEINEK ÖSSZE-ÁLLÍTÁSÁHOZ 3. változat. (Letöltés: 2022. szeptember 30.)

TOP-7.1.1-16 Kulturális és közösségi terek infrastrukturális fejlesztése és helyi közösségszervezés a városi helyi fejlesztési stratégiához kapcsolódva.

ÚJHÁZI Miklós: A tanulás támogatása több mint gesztus Jegyző és Közigazgatás, 2013/1.

Érintett jogszabályok, szabályzatok

1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról.

2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról

2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről.

204/2020. (V. 14.) Korm. rendelet az Arany János Programok megvalósítását szolgáló támogatás és ösztöndíj támogatás rendjéről és feltételeiről.

307/2017. (X. 27.) Korm. rendelet a közneveléssel összefüggő egyes kormányrendeletek, valamint a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságról szóló 316/2012. (XI. 13.) Korm. rendelet módosításáról.

321/2011. (XII. 27.) Korm. rendelet a helyi esélyegyenlőségi programok elkészítésének szabályairól és az esélyegyenlőségi mentorokról.

62/2021. (VIII. 5.) Korm. rendelet a honvédelemmel összefüggő köznevelési ösztöndíjakról.

Melléklet a 110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelet a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról

MÓDSZERTANI ÚTMUTATÓ a helyi esélyegyenlőségi programok elkészítésének szempontjaihoz és a program felülvizsgálatához Budapest 2021. július 1.

^[1] A hátrányok okait a szabályozási, finanszírozási, végső soron etikai elvek hálójában kell keresnünk.

^[2] Bővebben lásd: GYARMATHY Éva: Hátrányban az előny. A szociokulturálisan hátrányos tehetségesek Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége Budapest, 2010.

^[3] 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról.

^[4] Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság (TEF) SZAKMAI AJÁNLÁS A KOMPLEX FELZÁRKÓZÁSI KÉPZÉSEK EGYÉNI FEJLESZTÉSI TERVEINEK ÖSSZEÁLLÍTÁSÁHOZ 3. változat. Letöltés: 2022. szeptember 30. p. 2.

^[5] Bővebben lásd: 204/2020. (V. 14.) Korm. rendelet, 462/2021. (VIII. 5.) Korm. rendelet.

^[6] Bővebben lásd: Magdolna CHRAPPÁN, Erika KOPP, Csilla PESTI: Initial Teacher Education in Hungary: Issues, Policies, Practices EASTERN EUROPEAN JOURNAL OF TRANSNATIONAL RELATIONS 2020. Vol. 4 No. 1. Letöltés: 2022. szeptember 30., ill. A Kormány 5/2020. (I. 31.) Korm. rendelete a Nemzeti Alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelet módosításáról.

^[7] Bővebben lásd: ÚJHÁZI Miklós: A tanulás támogatása több mint gesztus. Jegyző és Közigazgatás, XV. évfolyam, 2013/1.

^[8] Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézet: A közoktatás indikátorrendszere Budapest, 2021. p. 35.

^[9] Ibid. Újházi.

^[10] BELÉNYESI Emese, SZÁMADÓ Róza: Önkormányzatok tervezési gyakorlata – tervek és a valóság. NKE, Budapest 2015. p. 28–29.

^[11] ALPÁR Vera Noémi: Iskolai esélyegyenlőtlenség. A területi és társadalmi egyenlőtlenségek, az iskolai kultúra és az oktatás eredményességének összefüggésrendszere. Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Doktori Iskola, PhD disszertáció, Budapest 2018.

^[12] Vö. Ebktv. 28–29. §.

^[13] 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről, 1. § (2) bek.

^[14] Bővebben lásd: Alpár, PhD disszertáció.

^[15] Bővebben lásd: TOP-7.1.1-16 Kulturális és közösségi terek infrastrukturális fejlesztése és helyi közösségszervezés a városi helyi fejlesztési stratégiához kapcsolódva.

^[16] Bővebben lásd: http://www.kozlekedesiszovetseg.hu/ (Letöltés: 2022. szeptember 30.)

^[17] Bővebben lásd: ANDL Helga – KÓRÓDI Miklós – SZŰCS Norbert – VÉG Zoltán Ákos Regisztráció, körzethatár, előnyben részesítés. Magyar Valóság 2009., https://motivaciomuhely.hu/wp-content/uploads/2014/12/03andl.pdf (Letöltés: 2022. szeptember 30.)

^[18] European Commission (2017): Special Eurobarometer 460: Attitudes towards the impact of digitisation and automation on daily life.

^[19] Ibid. Gyarmathy, p. 56.

^[20] 204/2020. (V. 14.) Korm. rendelet az Arany János Programok megvalósítását szolgáló támogatás és ösztöndíj támogatás rendjéről és feltételeiről.

^[21] 307/2017. (X. 27.) Korm. rendelet 21. § (1-2) bek.

^[22] JUHÁSZ Judit, MIHÁLYI Eszter (Szerk.): Végzettséget Mindenkinek! Tempus Közalapítvány. Budapest 2014. p. 24.

^[23] Melléklet a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelethez.

^[24] Im. Tempus, p. 11.

^[25] Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézet: A közoktatás indikátorrendszere Budapest 2021. p. 58.

^[26] 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet 21. § (1) bek.

^[27] 321/2011. (XII. 27.) Korm. rendelet 2 § (1) bek.

^[28] Ebktv. 31. § (1) bek.

^[29] 321/2011. (XII. 27.) Korm. rendelet a helyi esélyegyenlőségi programok elkészítésének szabályairól és az esélyegyenlőségi mentorokról 1. § (2) bek., 4. § (2) bek.; MÓDSZERTANI ÚTMUTATÓ a helyi esélyegyenlőségi programok elkészítésének szempontjaihoz és a program felülvizsgálatához Budapest 2021. július 1. p. 21.

^[30] Útmutató p. 4.

^[31] 307/2017. (X. 27.) Korm. rendelet a közneveléssel összefüggő egyes kormányrendeletek, valamint a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságról szóló 316/2012. (XI. 13.) Korm. rendelet módosításáról.

^[32] 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet 21. § (2) bek.

^[33] MÓDSZERTANI ÚTMUTATÓ a helyi esélyegyenlőségi programok elkészítésének szempontjaihoz és a program felülvizsgálatához Budapest 2021. július 1. p. 7.