TAPASZTALATOK, INTELMEK AZ EREDMÉNYES JEGYZŐI KARRIERHEZ

Másfél évtized a jegyzői pályán minden korban komoly szakmai kihívást jelent. Különösen igaz ez, ha e karrier a rendszerváltáskor kezdődik, és az Európai Unióhoz történő csatlakozással összefüggő közigazgatási reformfolyamat bevezetése időszakában zárul. Megtiszteltetésnek érzem, hogy egy ilyen időszakban lehettem részese egy kedves magyar kisváros, Baja Polgármesteri Hivatala közigazgatási feladatai szervezésének, irányításának.

A rendszerváltás az egész közigazgatási szisztéma gyökeres átalakítását, egy soha nem tapasztalt törvényi és jogszabályváltozási folyamatot, annak gyakorlati bevezetését, alkalmazását hozta – e munka különösen izgalmas szépségével, örömével, s az ezzel járó kérdések, gondok, problémák sokaságával együtt.
Négy választási ciklus, számos népszavazás, az Európa Unióhoz történő csatlakozással kapcsolatos választások zökkenőmentes lebonyolítása, valamint a kistérségi együttműködést célzó társulások létrehozásában, a modellkísérlet bevezetésében való közreműködés számos olyan tapasztalatot halmozott fel, melyek „közhírré tétele” az „intelmek” megfogalmazása reményeim szerint nem haszontalan a jövő jegyzőnemzedéke, köztisztviselői részére.
„Partnerként könnyebb, egyszerűbb, hatékonyabb” – kapcsolatok a közigazgatás nagyrendszerével, a tudományos műhelyekkel, külföldi partnerekkel
A jegyzői hivatást betöltők életében kiemelkedő jelentősége van az államigazgatási hierarchia különböző intézményeivel kialakított munkakapcsolatoknak.
Az e területen kialakított korrekt – legtöbbször emberi kapcsolatokkal is megerősített– hivatali munkakapcsolat, a közös gondolkodás, sokat segített a törvények, jogszabályok értelmezésében, a feladatok pontos megfogalmazásában.
Különösen sok segítséget jelentett ebben a Bács-Kiskun Megyei Közigazgatási Hivatallal, annak vezetésével és szakembereivel kialakított korrekt munkakapcsolat, melynek keretében számos, nehezen megoldhatónak tűnő problémát sikerült tisztáznunk, s az érintett felek megelégedésére megoldanunk.
Ugyanilyen jelentőségűnek tartom a folyamatos kapcsolattartást, konzultációt a jogalkotási folyamatokat előkészítő tudományos műhelyekkel, mint például az én esetemben a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi karának szakembereivel.
A velük ill. közreműködésükkel szervezett szakmai tanácskozások, konzultációk, alkalmankénti kötetlen beszélgetések hozzájárultak a jogszabályalkotás elméleti kérdéseinek megértéséhez, mely folyamatot a napi gyakorlatból vett példákkal tettünk közösen „életszerűvé”, alkalmazhatóvá.
Köszönöm pécsi barátaimnak az e kapcsolatban nyújtott segítséget, a szakmai és emberi barátságot.
Szerencsés embernek mondhatom magam azáltal, hogy módom volt bekapcsolódni és részt venni a Jegyzők Országos Szövetsége munkájában, melynek keretében kiváló szakmai felkészültségű kollégákat, számos esetben barátokat ismerhettem meg. Hasznos volt számomra hogy a szövetség munkájában való részvétellel módom nyílt a készülő törvények jogszabályok véleményezésében való részvételre, javaslattételre. Ez által a megjelenő dokumentumokat részben „saját gyermeknek” tekinthettem, alkalmazásuk – a háttér ismeretében – könnyebbé vált.
Feladatom ellátásában sok segítséget nyújtottak a különböző partnervárosokban ill. tanulmányutak keretében tett külföldi látogatások, melyek során módom volt megismerkedni más-más jogrendekkel, jogszabályalkotási és alkalmazási szisztémával, mely tapasztalatokból jó néhányat sikerült „adaptálni” helyi viszonyainkra is.
Fentiekben szerzett tapasztalataim alapján a törvény és jogszabályalkotási folyamatok során célszerű figyelembe venni:
– a nemzetközi (különösen az európai uniós) jogfejlődés alakulását, az ott kialakult jó gyakorlatokat;
– a tudományos műhelyek által készített háttértanulmányokat, melyek sokat segíthetnek a törvényi és jogszabályváltozások „használhatóságán”, hivatkozási alapul szolgálhatnak azok indokoltságát illetően.
Ezt a folyamatot azonban mi, gyakorló jegyzők is befolyásolhatjuk, ha nemcsak „alkalmazói” hanem folyamatos – konkrét gyakorlati tapasztalatok birtokában lévő – kritikusai, alakítói, javaslattevői vagyunk, leszünk a törvény- és jogszabályalkotó folyamatoknak.
Meggyőződésem, hogy ez nemcsak lehetőségünk, hanem kötelességünk is.
„Egyenlő távolság” – gondolatok a politikával kialakítandó munkakapcsolatról
A jegyzői munka talán legérzékenyebb területe a működési területén lévő politikai erőkkel, pártokkal való kapcsolattartás, munkakapcsolat kialakítása.
A korrekt munkakapcsolatok alapja, hogy egyértelműen tisztázzuk, mi a politika és mi a közigazgatás feladata, hol húzódnak a két terület „illetékességi határai”.
E nélkül számos működési zavar, félreértés, konfliktus keletkezhet.
A politika a társadalmi célok meghatározásának, elérésének „művészete”, a „mit tegyünk?” megfogalmazója.
A közigazgatás e célok elérésének „eszköze”.
A politika olyan, mint az író vagy a zeneszerző, aki megalkotja a művet, a közigazgatás pedig az „előadóművész”, aki életre kelti, „élvezhetővé teszi” a szerzői gondolatokat.
A két terület külön-külön felelős saját teljesítményéért, de „jó előadás” csak akkor keletkezik, ha e kettő összhangba kerül.
A jegyző szerepe e folyamatban a „rendező” vagy a „karmester” funkciójához hasonlítható talán a leginkább.
Kiemelten fontos a politikai erőkkel, a pártokkal kapcsolatos tevékenység során az „egyenlő távolság” elvének betartásán és a korrekt, mindenki számára egyenlő módon biztosított információ szolgáltatáson alapuló munkakapcsolat kialakítása, fenntartása.
Jegyzői pályafutásom során e kényes feladat jó színvonalú megoldásához – ezt talán egyéni szerencsémnek is tekinthetem – mindig segítséget kaptam az önkormányzatot irányító tisztségviselőktől, a helyi politikai erők vezetőitől.
„Felelősség és művészet” – vezetésről, hivatalról, a köztisztviselőkről
A vezetői munka az emberekkel való bánásmód művészete. Minden szervezet eredményes működése döntően a vezetői, irányítói munka színvonalától függ.
Ennek kiemelkedő eleme a személyes példamutatás, amely a szakmai felkészültségen, az emberekkel való kapcsolattartáson túl, a hivatali és magánélet minden területére kiterjedően érvényes.
Csak ezen tulajdonságok birtokában válhat valaki „hiteles vezetővé”, a szó emberi értelmében vett „tekintéllyé”, s ez által teremtheti és őrizheti meg hivatala tekintélyét is.
Vezetői munkám alapelvei közé tartozott, tartozik a törvényesség, a rendszeresség, kiszámíthatóság, a következetesség és igazságosság, az egyenlő bánásmód és humánum, a teljesítmény alapú értékelés, a tudás becsülete és megbecsülése, az őszinteség, valamint a lakosság minél jobb színvonalú szolgálata.
Vezetőtársaim kiválasztásakor, a hivatal személyzeti politikája alakításakor is ezek vezéreltek. A vezetői-irányítói feladatellátás kulcsterületei, fő módszerei:
– a rendszeres, pontos információáramlás szervezeti kereteinek kialakítása, működtetése
– a világos, pontos feladatmeghatározás, végrehajtás
– a végrehajtás következetes rendszeres ellenőrzése
– a konkrét teljesítményen alapuló értékelési-elismerési rendszer kialakítása, működtetése
– a vezető-vezető és a vezető-beosztott munkakapcsolatokban a kulturált hangnem, a kölcsönös felelősségtudatra épített bizalom, az őszinteség és a humánum.
Kiemelten fontos eleme a hivatalvezetői munkának a „lakosságbarát, a szakmai és emberi értelemben is magas színvonalon szolgáltató hivatal” szemlélet „köztulajdonsággá” tétele a köztisztviselői karban. Ennek megvalósítása csak egy hasonlóan gondolkodó, hasonló értékrendet valló és követő vezetői körrel együtt lehetséges.
Úgy érzem – remélem a bajai polgárok többségével együtt – , hogy ezt sikerült elérnem, elérnünk.
Tisztában vagyok azonban azzal is, hogy ezért az elismerésért, minősítésért minden nap, minden ügy intézése során újra meg újra meg kell küzdeni, ezt újra meg újra ki kell vívni.
„A közigazgatás a közönségért van.” – mondta Magyary Zoltán a magyar közigazgatás atyja. Ezt minden köztisztviselőnek szem előtt kell tartania, mert a közigazgatásnak nem elég jogszerűnek lennie, az az én értelmezésemben szolgálat is, az állampolgárok szolgálata. Mint minden szolgáltatást, a közigazgatást is leginkább nem a felsőbb szervek (azért az is fontos), hanem az azt igénybevevő lakosság minősíti.
Király József írja a „Gyakorlati pszichológia az ügyfélszolgálatban” című munkájában: „Az ügyfélszolgálatban tudni kell emberül.”
Ezt a munkát csak az vállalja magára, akinek fő szándéka nem a „hivatali órák túlélése, ill. a nyugdíjhoz szükséges évek gyűjtése”, aki munkája során – magas színvonalú szakmai felkészültségen túlmenően – empátiakészéggel rendelkezik azok iránt, akiknek ügyét intézi. Tudnia kell minden köztisztviselőnek – bármilyen kicsi hivatalban intézi az ügyeket – hogy a nagy szervezet, a közigazgatás szervezetének tagja, az állam – adott ügyben – helyi képviselője, tehát fontos és lényeges a szerepe abban, hogy a lakosságnak milyen képe alakul ki az önkormányzatról, a közigazgatásról, az államról.
Jegyzői pályafutásom egész időtartama alatt igyekeztem, vezetőtársaimmal igyekeztünk e szemléletet a gyakorlatba is átültetni. Remélem, reméljük, hogy e törekvésünk eredményes volt, s az emberek sokkal jobb szájízzel távoztak a hivatalból, mint ahogy oda érkeztek.
A lap olvasóinak szájízére is gondolva engedjék meg, hogy írásomat – mivel gyakran hivatkoztam a munkánk során oly fontos emberi oldalra is (s a jegyző is ember) – egy speciális szolgáltatással zárjam – bajai jegyzőként mást nem is tehetnék – , s közre adjam a nevezetes bajai halászlé receptjét, amely számos emberi kapcsolat kialakításában játszotta a „katalizátor” szerepet pályafutásom során.

Bajai Halászlé (2 személyenként számolva) – „Jegyző módra”:
Hozzávalók: 1 kg minőségi magyar hal (70 % ponty, 30 % lehet csuka, angolna, harcsa), 1 nagy fej vöröshagyma, 1 evőkanál só, 1-2 nyers paradicsom vagy cca. 0,5 dl paradicsom ivólé, 1,2 liter víz, 1 púpos evőkanál őrölt pirospaprika, ízlés szerint 1 kávéskanál őrölt csípős paprika, 1 l vörös bor, 2 dl pálinka, barátok (esetleg zenekar).
Fenti mértékek két személyenként többszöröződnek.
Előkészítés: a halat, a hozzávalókat, az italokat és barátainkat gondosan megválogatjuk.
Barátaink érkezését követően a pálinka egy részét az áldozat lelke üdvére megisszuk (lelki üdv 1).
Elkészítés: a pontyot – és a többi halat – megtisztítjuk, fejét, farkát levágjuk, törzsét kétujjnyi vastag szeletekre vágjuk (lelki üdv 2). A szeleteket egyenként lesózzuk és hideg helyen (nyáron hűtőszekrényben) legalább két órát állni hagyjuk. Az apróra összevágott vöröshagymát a bogrács aljára helyezzük, rárakjuk a hal fejét, farkát és a szeleteket. Felöntjük vízzel és felforraljuk. Ha felforrt, visszavesszük 2-3 percre a forrást, beletesszük óvatosan a pirospaprikát, úgy, hogy ne tapadjon a bogrács oldalához.
30 percig erős lángon forraljuk – közben hozzá öntünk 2 dl vörös bort -, majd levesszük, és a kifőzött gyufatésztára – leszűrve a levet – rámerjük. A halszeleteket külön tányéron kínáljuk.
A vörös bor 80 %-át barátainkkal főzés közben elfogyasztjuk.
Szellemi és gasztronómiai tapasztalataim hasznosításához sok sikert kívánok!

Dr. Völgyesi László
Baja Város Jegyzője 1990 óta
Címzetes Főjegyző 2002 óta
Jogtudományi Egyetem Szeged, 1968.
Ügyvédi Jogtanácsosi Szakvizsga Szeged, 1972.
Baja Város Önkormányzatánál ill. jogelődjénél dolgozik 1980 óta.
Jegyzők Országos Szövetsége Számvizsgáló Bizottságának elnöke
Kitüntetései: Kiváló Munkáért 1985
Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt 1995
Magyar Közigazgatásért Díj 2005
Deák Ferenc Díj 2005
Baja Városért 2005.