A jegyzői hatáskörbe tartozó feladatokról, a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet 24. és 25. §-a rendelkezik. Ezek ismeretében kijelenthető, hogy az ingatlan tulajdonosainak a jegyzőnél kérelmezniük kell azon vízilétesítmények létesítését, üzemeltetését, fennmaradását és megszüntetését, melyek a 24. §-ban szabott feltételeknek megfelelnek.

A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról szóló 2016. évi XLI. törvény 4. § (7) bekezdése értelmében mentesül a vízgazdálkodási bírság fizetése alól az a létesítő, aki a törvény hatálybalépését megelőzően kérelmezi a vízjogi engedély nélkül létesített vízkivételt biztosító vízilétesítmény vízjogi fennmaradási engedélyezési eljárását és esetében az engedély megadásának feltételei fennállnak. A fennmaradási engedélyezési eljárás kérelmezési határideje 2018. december 31.

A fenti jogszabályi módosítással a jogalkotó azt kívánja elérni, hogy a 2016. június 4. és 2018. december 31. napja közötti időszakra vonatkozóan a kérelmezők vízkivételt biztosító vízilétesítményük további üzemeltetéséhez szankció alkalmazása nélkül juthassanak vízjogi fennmaradási engedélyhez.

Ha a vízkivételt biztosító vízilétesítmény vízjogi létesítési engedély nélkül került megépítésre vagy attól eltérően került megvalósításra, fennmaradási engedélyt kell kérni.

A jegyzőnek a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet 24. § (3) bekezdésének c) pontja értelmében a fúrt kút fennmaradásának engedélyezése esetén be kell vonnia az illetékes vízügyi hatóságot szakértőként, annak megállapítása érdekében, hogy a kút az (1) bekezdés a) pontjának hatálya alá tartozik-e, és az nem veszélyezteti-e a vízkészletek védelméhez fűződő érdekeket.

Véleményem szerint a kérelemre indult eljárásban függő hatályú döntést kell hozni, majd kérni kell a vízügyi hatóság szakértői nyilatkozatát belföldi jogsegélyben, végül a szakértői véleményt követően mérlegelni kell, hogy a fennmaradási engedély továbbra is megadható-e.

A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról szóló 2016. évi XLI. törvény kimondja ugyan, hogy ha a kérelmező eleget tesz bejelentési kötelezettségének, mentesül a vízgazdálkodási bírság fizetése alól, azonban ez nem azt jelenti, hogy maga az eljárás illetékmentes. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény mellékletének XIII. pontja tartalmazza az egyes környezet- és természetvédelmi, valamint vízügyi hatósági eljárások eljárási illetékét. Abban az esetben, ha a kérelemre indult környezet- és természetvédelmi, valamint vízügyi közigazgatási hatósági eljárásokra jogszabály igazgatási szolgáltatási díjat nem állapít meg, az alapeljárás illetéke 5000 forint.

A kérelem a felszín alatti vízkészletekbe történő beavatkozás és a vízkútfúrás szakmai követelményeiről szóló 101/2007. (XII. 23.) KvVM rendelet 3. számú melléklete. Ennek ismeretében nincs szükség a különböző típusba tartozó vízügyi hatósági eljárások külön kérelmének megalkotására, mivel a jegyzői hatáskörbe tartozó összes vízügyi hatósági eljárás meghatározott kérelmét a rendelet 3. számú melléklete tartalmazza.

Az eljárással kapcsolatban számos lakossági kérdés merült fel, melyeket szükséges lenne tisztázni.

A tulajdonosok döntő többsége az ingatlan területén található kutat az ingatlannal egyidejűleg vásárolta meg, illetve megörökölte. Ezekben az esetekben a kút műszaki adatait, illetve a kivitelezőjét és a kivitelezés dátumát nem lehet egyértelműen meghatározni. Mi ezekben az esetekben a helyes ügymenet?

Felmerülnek olyan esetek is, ahol egy ingatlan területén több kút is megtalálható. Nézzük azt a példát, ahol egy helyrajzi számon két kút, egy ásott és egy fúrt kút is található. Véleményem szerint ebben az esetben két fennmaradási engedélyt kell a tulajdonosnak kérnie, mivel a két kút műszaki paraméterei egymástól jelentősen eltérhetnek.

A lakosság részéről megfogalmazódott az a kérdés is, hogy mi értelme van, milyen célt szolgál a kutak bejelentése.

A bejelentések egyértelműen azt a célt szolgálják, hogy fel lehessen mérni a lakosság vízbázisba történő beavatkozását, illetve azok használatának mértékét. Az intézkedés célja továbbá, hogy a megadott időszakban a kérelmezők a vízkivételt biztosító vízilétesítményük további üzemeltetése mellett, egyéb szankció alkalmazása nélkül juthassanak fennmaradási engedélyhez. Az engedély nélkül létesült vízkivételi helyek legalizálásához vízjogi fennmaradási engedély megszerzése szükséges. Az azonban, hogy az adatok statisztikailag hogy kerülnek felhasználásra, rögzítésre, még nem ismert. A hatóságoknak a kiadott engedélyekről a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet 24. § (7) bekezdése értelmében nyilvántartást kell vezetniük. Úgy vélem, hasznos lenne egy korszerű térinformatikai rendszer és adatbázis felállítása, melyben könnyen és szemléletesen nyilván lehetne tartani a vízjogi engedéllyel rendelkező létesítményeket.

Meglátásom szerint a fentiek tükrében az irányadó jogszabályok további pontosítására lenne szükség az egységes jogalkalmazási gyakorlat érdekében.