Jelen írás megfogalmazásának időpontjában (szeptember közepén) mindenekelőtt érdemes visszahivatkozni a megelőző hasonló cikkre, amelynek szándéka volt az e cikkhez közeli tartalommal olyan gazdasági aktualitások tükörként való használatának javaslata, amely az önkormányzati gazdálkodásban való gondolkodást kívánta és kívánja megsegíteni.

Az akkor nyilvánosságot kapott adatok szerint a makroszintre tervezett nemzetgazdasági összbevétel 2%-os első félévi elvárása megalapozott volt, de tényszerűen ennek maximum a fele teljesült, végleges adatok csak később érhetők el.

Az inflációs hatás 22–45%-os tartományából kiinduló és jelen időpontban 15–20%-os csökkenést mutató adataiból csekély optimizmusra okot adó következtetés levonható, az ide kapcsolható 10%-os árindex hasonló irányt mutat, de erősen differenciáltan és helyesen a lakossági szükséglet, például élelmiszerellátás területét érinti meghatározóan.

Egyes sajtóvélemények alapján a foglalkoztatottság rekordszinten van, a munkanélküliségi ráta az egyik legkedvezőbb az uniós országokban. A mezőgazdaság és külkereskedelem erős és az inflációs hatás csökkenő tendenciát mutat, remélhetően továbbra is így marad.

Minden szempontból meghatározóan fontos kérdés a reálbérek, illetve a reáljövedelmek alakulásának nagysága és iránya, a nyugdíjak reálértékének változása, remélhetőleg erőteljes növekedése.

Egyértelmű, hogy az árindex és a realizált jövedelemarány nem mozog egymással legalább azonos szinten, tehát a közvetlen lakossági fogyasztással (élelmiszer-, rezsiköltségek, egészségügyi, gyermeknevelési, közlekedési, szociális ellátási költségek stb.) nincs összhangban, az adott helyzetben beavatkozási kényszerre hívja fel a figyelmet.

Ekkor merül fel a kérdés indokoltan, hogy milyen források állnak rendelkezésre, legfőképpen állami szinten. Ha nem ezek segítségével, akkor milyen azonnali jogalkotási feladatokkal kell makro- és mikroszinten (pl. önkormányzat) tenni a gazdasági környezet javíthatósága érdekében. Jelen esztendőben szűk négy hónap áll rendelkezésre olyan gazdasági dominancia kialakítására, amelyből a 2024. évi költségvetés reális alapokkal indítható. Különböző kormányintézkedésekkel több százmilliárdos állami beruházás felfüggesztése van napirenden, ugyanakkor egyes szakmai területeken, különösen az autóipari konstrukcióban (akkumulátor gyártás, karbantartás stb.) források átirányításával néhány tízmilliárdos támogatással bővülő kapacitás is felmerül. Mindezek érdekessége lehet a megtérülési idő, a foglalkoztatottság (hazai munkaerő, idegen állampolgárok alkalmazása, bérek aránya stb.), a kedvezmények területe, például több adónemben biztosított mentesség, illetve a szükséges infrastruktúra tartalma és számos más tényező is.

Az önkormányzatok feladata tehát rendkívüli körültekintéssel, széles körben történő lakossági egyeztetéssel, csökkenő gazdasági potenciállal és minimális fejlesztési lehetőséggel végezhető el ebben az esztendőben, de a következő év költségvetésének tervezéséhez év végéig a helyzet feltehetően változik.

A helyi adók csaknem összes formája érintett szeptember hónapban, mert az adóelőlegfizetési kötelezettség 15-én belép. A bevételi szempontból meghatározó iparűzési adó tétele a korábbi kedvezményezett időszakból visszaállt január 1-jétől a 2%-os mértékre. Ebből következően az inflációs, egyes szakmai területeken a konjunkturális hatásokon alapuló bevételi többletelvárás megalapozott, mindez a hónap végi adatokból kiderül. Ebből még egyértelműen nem következik az önkormányzatok költségvetési stabilitása, mert a finanszírozási oldal szintén az inflációs hatás alárendeltje. Az említett makrogazdasági helyzet jelenleginél kedvezőbb alakulása az év további hónapjaiban bekövetkezhet, de ez a feltöltési kötelezettség rendjének változása miatt további biztos forrást nem jelent. Nem feltételezhető az adóalanyok részéről az önkéntes befizetési szándék növekedése sem, hiszen az általános fizetési képesség és készség összhangja az adómorál általános helyzete miatt nem javult. Adott helyzetben fontos az önkormányzati adóhatóság szakmai magatartása, így az adóalanyok által kezdeményezett beadványok elbírálása, különös tekintettel a méltányos, mérlegelt fizetési könnyítések témakörében. Az építmény- és telekadó, valamint a települési adó, kommunális adó bevételi megközelítése a korábbi évek tapasztalati adatai alapján realizálható finanszírozás szempontjából. Ezen adónemekben is igaz a fizetőképességgel való összefüggés, így az adóalanyok által kezdeményezett beadványokban a kedvezőbb elbírálás igénye várhatóan felmerül.

Külön figyelmet érdemel az idegenforgalmi adó jelenlegi helye, szerepe, bevételi funkciója. Ennek legfőbb okai között szerepel, hogy – a különböző kapcsolódó szakmai orgánumokban megjelent tavaszi híradások alapján – jelen év turisztikai szempontú kapacitáslekötése jelentősen meghaladja a korábbi évek hasonló adatait. Az augusztus végi publikációk szerint azonban a nyári szezon nem hozta a tervezett eredményeket, de az időjárás kedvezőbb alakulása miatt a szeptember és október havi kapacitások, különösen a külföldi érdeklődések alapján lekötésre kerültek. Ez remélhetőleg bekövetkezik, tehát az idegenforgalmi adóbevétel területén a havi adóbevallási és -fizetési kötelezettség a következő hónapban tényként jelenhet meg.

Adószakmai körökben gyakran felmerülő kérdés, hogy a több, mint negyven adónemből melyek azok, amelyek képesek képviselni bármely adónem szabályozási és bevételi funkcióját hazai szinten, vagy a szabályozási funkció kizárólag a nemzetközi piacon tölti be meghatározó szerepét. Jelen cikknek nem feladata megfelelő adatok ismerete nélkül a téma vizsgálata, de a helyi adók érintettségében néhány megjegyzés talán figyelemre érdemes. Az iparűzési adó belépésekor az önkormányzatok 0,3-tól 0,8%-os mértékű (1992. év) adókulcsot alkalmaztak, jelenleg a 2%-os mérték a jellemző, ha az állami szabályozás engedi (kötelező 1%-os kulcs). Az induló szakaszban a vállalkozás kereste a tevékenységi köre számára legkedvezőbb székhelyet, telephelyet, tehát a szabályozási funkció dominált, az adókulcs nagyságával együtt mozgott, ezzel az önkormányzati döntési szándékot erőteljesen befolyásolta. Egyértelmű lett az adó bevételi szerepe és nagyságrendje, a törvényi szabályozás nagyobb önállóságot biztosított mindkét partner számára. Az önkormányzatok központi költségvetési támogatási rendszere igazodott a település adóerőképességéhez, itt tehát a bevételi funkció és a piaci környezet, valamint a működési, fejlesztési finanszírozás a realitásokra támaszkodott. A központi támogatás csökkenésével a települési önkormányzat például az iparűzési adó emelésére is kényszerült, tehát a szabályozási funkció hatása csökkent, a bevételi hatás erősödött.

Az utolsó négy esztendőben a települések közötti állami beruházások növekedésével, új vállalkozási szakmai területek belépésével a települési önkormányzatok helyett új kormányszervezetek is foglalkoznak helyi adókkal. A további lépések irányát messzemenő következtetések nélkül nem érdemes megközelíteni.

Szakmai sajtóanyagokban olvasható, hogy augusztus végéig az állami bevételek között az általános forgalmi adó időarányosan elvárt bevételi összegéhez képest kb. 10%-os lemaradás mutatkozott. Egyértelmű, hogy fogyasztási típusú adó, tehát bevételi hatású adó esetén hasonló helyzet alakult ki a szintén direkt módon bevételhez kötődő iparűzési adó (adóalap a korrigált nettó árbevétel), illetve esetleg az idegenforgalmi adó (vendégéjszaka összesen) érintettségében is. Az inflációs hatás csökkenése, a kedvezőbb reálkereset esetén az éves adóbevétel összege jelenleg nehezen becsülhető meg, de feltehetően év végéig, illetve az önkormányzatok költségvetésének következő évi összeállításáig megalapozott számok segítséget nyújtanak.

Az adószakmában véleményt formáló szakemberek között – nem megalapozatlanul – ismételten felmerült a szabályozási funkció szerepével való összefüggésben a több adókulcsos alternatíva visszaállításának elemzése, esetleges alkalmazása is. Mindenekelőtt a jövedelmek nagyságának rendkívül széles spektrumot mutató alakulása a személyi jövedelemadó területén érdemel kiemelt említést, különös tekintettel a nagyon szűk kört érintő hatalmas jövedelem nagyságra (szinte követhetetlen), illetve a munkabérből, nyugdíjból, támogatásformából, alkalmi munkából élők domináns létszámával szemben. Etikai és szabályozási elvek alapján ezen adónem differenciált, háromkulcsos módosítása, amelyben a domináns halmaz alacsonyabb kulccsal lenne érintett, az adófajta bevételi funkcióját nem sértené. A jövedelemmel összefüggő helyi adónemek közül az ingatlantulajdonhoz kapcsolódó adófajtáknál megfontolandó lehet, hogy nem kizárólag a terület nagysága, funkciója, használati célja, gyakorlata stb. kötődne az adótétel nagyságához, hanem például többszáz milliós piaci alapú értékhatár felett – jobban követve a vagyonhoz tapadó adó nagyságát – a differenciált adóteher elvét is megvalósítaná. Itt érdemes megemlíteni a vállalkozások tulajdonában lévő ingatlanok esetleges érintettségét is, de az értékképzésben való hasznos szerepük miatt az adókedvezmény intézményének alkalmazásával kedvezőbb elbírálás alá kerülnének.

Az általános forgalmi adó szerepe, funkciója, külgazdaságban betöltött szerepe, a piaci érzékenységhez kötődő tartalma, eszközei, alkalmazásának módszerei, változásának gyakorisága az alkalmazkodás kényszerét és igényét igazolja. A szakmai állapot – a szabályozási funkció differenciáló szerepének bővítésével – további alkalmazkodó fejlődést mutatna, ha a lakossági szükségletek kielégítésének szükségességét továbbra is célként erősítené (ezt pedig megteheti tovább, kisebb adókulcsok alkalmazásával).

Ez összefüggésben van a többi fogyasztáshoz kapcsolódó adónemmel is, tehát ezekben is erősödne (jövedéki adó, energiához kötődő többfajta adó és díj stb.) a szabályozás szerepe, de a helyi adók esetében az iparűzési adót mint fogyasztáshoz, bevételhez (korrigált nettó árbevétel) kötődő adónemet is érinti korrekciós igényel. Ez nem jelentene más koncepciót, mint a módosult általános forgalmi adókulcsokhoz való korrelációt, ezzel érvényesítve a szabályozási és bevételi funkcióit is. Ebből következően több adókulcs lépne be törvényi szinten, de a települési sajátosságok ismeretében az önkormányzatok döntési jogát nem veszi el, azt inkább erősítheti. Az idegenforgalmi adó érintettsége, kapcsolódása okán szintén említést érdemel, erőteljesen differenciált adóigazgatási gyakorlata nehezen tekinthető át.

A Közszolgálati Tisztviselők és a Jegyzők Országos Szövetsége gondozásában szervezett közigazgatási konferencia szeptember végi összejövetelén remélhetően iránymutatás fogalmazódik meg a helyi adótörvény év végi változásának tartalmára is. Ez a jövőben való tervezést és az adóigazgatási munkát is elősegíti.