Az épített környezet
alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII.
törvény (továbbiakban: Étv.) módosítása, valamint a 2013. január 1. napján
hatályba lépett végrehajtási rendeletek magyarázata

Az elmúlt 2012. év tavaszán köztudottá
vált, hogy a Belügyminisztérium arra hivatott szakemberei dolgoznak az
építésügyi törvény és a kapcsolódó jogszabályok átalakításán, hogy az eddiginél
jobban szolgálja az Országgyűlés által nemzetgazdaságunk elé kitűzött célt az
értéket teremtő munka alapú társadalom létrehozását. A jogalkotást
előkészítő csoportot vezető helyettes államtitkár ekkor szögezte le: Erős
építőipar nélkül nincs kilábalás a válságból, ezért a jogalkotók munkájuk során
egy pillanatig sem feledkezhetnek meg az alapvető, legfontosabb célról, a
munkahelyteremtésről, arról, hogy a vállalkozó kivitelezõk, tervezők,
lebonyolítók felesleges bürokrácia nélkül, mielõbb megvalósíthassák a
fedezettel rendelkező építményeket.  

A következő hónapokban a tervezett
változtatások egyre szélesebb körben váltak ismertté, hiszen a
jogszabálytervezetek kötelező egyeztetése folyt nem csak a minisztériumok
között, hanem a szakmát gyakorlókat képviselő kamarákkal, civil szervezetekkel,
jogalkalmazókkal is. A módosítások, az új anyagi- és eljárásjogi jogszabályok
hatálybalépése előtt a változtatásokat kidolgozó szakemberek teljes körű
oktatást szerveztek, amelyek nem kizárólag a jogalkalmazóknak szóltak. Ezeken
az oktatásokon a tervezők, vállalkozó kivitelezők, felelős műszaki vezetők,
szakértők, és a jogalkalmazók is megismerték az építésügyi eljárást támogató
elektronikus dokumentációs rendszert és az építésügyi hatóság szervezeti
változásait. A hatósági munkát végző kormánytisztviselők tehát kioktatva,
elektronikus programmal (ÉTDR) felvértezve indították meg a 2013. január 1.
napját követően beérkezett kérelmek elbírálását, az építési tevékenységek
helyszíni ellenőrzését.

A kitűzött alapvető célt – a
munkahelyteremtést – az országos érvényű jogszabályok kétségtelenül támogatják.
Mind az eljárási, mind az anyagi jogszabályok egyértelmű megfogalmazása
gyorsítani fogja a hatósági munkát, ami hatékonyan szolgálja az alapvető cél
elérését. Ugyancsak ebbe az irányba hat az önkormányzatokra vonatkozó
településrendezési eljárási szabályok [a településfejlesztési koncepcióról, az
integrált településfejlesztési stratégiáról és a településrendezési
eszközökről, valamint egyes településrendezési sajátos jogintézményekről szóló
314/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet] szétválasztása az építőkre vonatkozó
eljárási jogszabályoktól [az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági
eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági
szolgáltatásról szóló 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet].

Az Étv. egyedüli törvényi előírásként
határozza meg [6. § (1) bekezdés], hogy a települési önkormányzat
az épített környezet, a település tervszerű alakítása és védelme érdekében
e törvény és végrehajtási rendeleteinek keretei között településfejlesztési
és településrendezési feladatokat lát el. Az Étv. 13. § (1) bekezdése
szerint az építés helyi rendjének biztosítása érdekében a települési önkormányzatnak
helyi építési szabályzatban kell megállapítania – az országos
szabályoknak megfelelően, illetve az azokban megengedett eltérésekkel – a
település közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével
összefüggő, a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével
kapcsolatos, továbbá a telkekhez fűződő sajátos helyi követelményeket, jogokat
és kötelezettségeket. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény azt is
megköveteli, hogy a HÉSZ kizárólag a magasabb szintű jogszabályban nem
rendezett társadalmi viszonyokat szabályozza. E törvényi előírásokból
következik, hogy a településfejlesztés, a településrendezés is része az
építési engedélyezési folyamatnak. A település közössége – választott
képviselői közreműködésével – az építési szabályzat megállapítása által,
engedélyezi vagy nem engedélyezi egy-egy létesítmény megvalósítását a település
meghatározott telkén, területén. Az építésügyi hatóság engedélye szintén a
helyi építési szabályzaton alapul. A települések közössége életében tehát a
helyi építési szabályzat megállapítása legalább olyan fontos jogalkotási
tevékenység, mint amilyen az országos érvényű jogszabályok megalkotása volt az
elmúlt másfél évben. A helyi építési szabályokat az önkormányzat
képviselő-testülete állapítja meg a felsőfokú szakirányú végzettséggel és
jogosultsággal rendelkező főépítész előkészítése alapján. Csakhogy Magyarország
településeinek több mint 90%-a – anyagi okok miatt – nem alkalmaz főépítészt, s
talán még súlyosabb a helyzet a rendeletet megállapító képviselők
felkészületlensége következtében. Ők ugyanis nem vettek részt az Étv. és
kapcsolódó jogszabályok oktatásán, melyek ismerete nélkül képtelenség jó
rendeletet megalkotni. A módosított építési törvény és a 2013. január 1.
napján hatályba lépett végrehajtási rendeletek magyarázata ezt a hiányosságot
pótolja.

A HVG-ORAC Kiadó szerzője, Jámbor László – aki
mind a jogalkotásban, mind a jogalkalmazásban tizenöt éves gyakorlattal
rendelkezik – közérthetően kommentálja a települési (kerületi) önkormányzatok
képviselő-testületének a most következő években elvégzendő településrendezési
feladatait. Kifejti, hogy a szemléletváltás nem a törvény alapelveiben, hanem
az eljárási szabályokban valósul meg azáltal, hogy megkülönbözteti az egész
település fejlesztését, rendezését meghatározó jogszabályok megállapítására
vonatkozó egyeztetési szabályokat a helyi jelentőségű, telepítési
tanulmányterv, beépítési terv alapján engedélyezhető beruházásoktól. Rámutat a
kormányrendeletben meghatározott, a közösség érdekét szolgáló eljárási
szabályok betartásának szükségességére, az új, egyszerűsített és tárgyalásos
véleményezési eljárás rugalmasságára. Kiemeli a polgármester mint a közösség
által hatalommal felruházott vezető felelősségét a település vonzó képének, a
közterületeknek kialakításában. Példákkal illusztrálja, hogy a gondatlan, nem
kellő körültekintéssel végzett jogalkotói munka milyen anomáliákat okozhat a település
életében, illetve az építtetők és a vállalkozók számára. Az építésügyi hatósági
munkával kapcsolatban bátorítja a jogalkalmazókat arra, hogy az egyedi ügyekben
emberséges, szakmailag megalapozott döntést hozzanak, ne a merev jogszerűség
vezesse őket, hiszen a jog van az emberekért, és nem fordítva.

A Jegyzőkódex a fentieken kívül tartalmazza

● a teljes, hatályos magyar joganyagot időállapotokkal, lábjegyzetekkel, indokolásokkal és kapcsolatokkal,

● a HVG-ORAC Kiadó két népszerű kapcsos könyvét elektronikus formában: A közigazgatási eljárás szabályai I–II. (2006 oldal), A Magyar Munkajog I–IV. e-kommentár (2404 oldal),

● egyéb jogszabályok magyarázatait, kiemelten építésügyi, helyi adó, birtokvédelem, szabálysértés, adók módjára behajtandó köztartozás témakörökben,

● felsőbírósági döntvénytárat,

● több száz iratmintát.

ÚJDONSÁG!

● Helyi önkormányzatok építésügyi feladatai (lásd fent)

● A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény magyarázata című könyv elektronikus változata

Tesztelje ingyenes Jogkódex alkalmazásunkat, amelyet a http://jogkodex.hu címről érhet el egy kliens alkalmazás letöltését követően.

A Jegyzőkódex ára: 74 930 Ft/év (áfával)