„Kameráz a szomszéd” – adatvédelem vagy birtokvédelem?

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Jogalkotás-Jogalkalmazás

„Kameráz a szomszéd” – adatvédelem vagy birtokvédelem?

XXIV. évfolyam, 2. lapszám
Szerző(k):
Dr. Kajó Cecília
jogász


Gaál János korábbi írásaiban és előadásaiban rendre feltűnik egy mérleg a két serpenyőjével. Több eljárás használja az érdekmérlegelést, a mi kis privát méricskélésünk – János nyomán én is elkezdtem már használni – oda fut ki általában, hogy valami vagy birtokvédelem vagy nem birtokvédelem. Ha valami nem birtokvédelem, akkor pedig a puszta elutasításon túl szakmailag színvonalas indokolását kell adnunk annak, hogy az állított probléma miért nem a birtoklás jogának csorbítása, hanem valami egészen más.

Ezt a méricskélést megtettük korábbi előadásaink során a birtokvédelem és a szomszédjog kapcsán, ahol egy remek szakmai vitára került sor az „eredeti állapot szakmai tartalommal való kitöltésében való hivatali segítségnyújtás” témakörében (ld. az újság korábbi cikkét). Most az adatvédelem és a birtokvédelem összehasonlítása és elhatárolása kapcsán hoztam egy nemrég lezajlott előadásunkról néhány gondolatot, szűkebben arról, hogy a „szomszéd kamerázása” birtokvédelmi vagy adatvédelmi (vizsgálati vagy hatósági) eljárást alapozhat-e meg. Megtesszük idén még a méricskélést az állatvédelem vagy birtokvédelem, illetve a zajvédelem vagy birtokvédelem kérdéskörében is, ezáltal remélhetőleg egy igazán széleskörű szakmai fogódzót adva a kollégáknak.

Nálam a „kameráz a szomszéd” témakör alapvetően úgy jelent meg, hogy egyrészt mélyen nem értek egyet a Pfv.21.318/2016/4. számon közzétett döntéssel, melyben a vezető gondolat végtelenül leegyszerűsítve az, hogy „adott filmfelvétel személyiségi jogok csorbulása mellett megvalósíthat birtokháborítást is”. A másik napi tapasztalatom a témában, hogy a hatáskör hiányában elutasított birtokvédelmi kérelem után a NAIH-hoz forduló ügyfél ügyében bekért ügyirattal kapcsolatban a kísérőlevélben a NAIH megjegyzi, hogy bár országos illetékességű szerv, de nincs kapacitása eljárni a kamerás ügyekben, úgyhogy lehetőség szerint mégis el kellene bírálni az ilyen ügyeket akár birtokvédelmi keretek között.

Néhány alapvetést tegyünk meg. A birtokláshoz fűződő jog a tulajdonjog egyik részjogosítványa, hatalom egy ingó vagy ingatlan dolog felett, jegyzői szakaszban elsősorban tény, látszat (és ennek védelme); bírói szakaszban már a jogkérdés/jogcím vizsgálata az elsődleges. Valóban a birtoklás jogát csorbítja-e, ha személyes képmásunk, ingatlanunk környezete felvételre/rögzítésre/továbbításra kerül? Csorbul-e a jog vagy egyenesen kiestünk-e a birtoklásból egy felvétel miatt? A kamerarendszerek alkalmazása (elsősorban technikai beállításoktól függően) elhelyezésük és látószögük alapján alkalmasak lehetnek arra, hogy mások megfigyelésével, felvételek készítésével a megfigyelt személyek személyhez fűződő jogait, magánszféráját megsértsék.

Az alapvetés további része, hogy mi az az információmennyiség, amit a birtokvédelmi kérelmet benyújtó képtelen lesz bizonyítani (ami pedig a birtokvédelmi kormányrendelet szerint egyértelműen az ő kötelessége, nem a jegyzőé). A kérelmek annyit tartalmaznak jellemzően, hogy „a szomszéd felszerelt egy/több kamerát, biztos megfigyel engem, vetessék le”.

Mi az, amit tehát a kérelmezőnek kellene minimálisan bizonyítania – ha jogalkalmazóként úgy érezzük, hogy nálunk belefér a képmással való visszaélés mint a birtoklás jogának csorbítása –, amit a NAIH saját eljárásában maga is elvár az adatkezelőhöz intézett kérdéssorára válaszul, hogy megalapozottan tudjon dönteni:

  • mikor és hány kamerát telepítettek, az mind működő vagy van-e közte álkamera (álkamerára pl. nincs a GDPR-nak hatálya),
  • milyen informatikai rendszer áll a kamerák mögött,
  • csak élőképet vesz-e,
  • folyamatosan veszi-e az élőképet vagy percenként csak meghatározott számú kockát,
  • a megfigyeléshez kapcsolódik-e monitor, arra ki lát rá,
  • a felvételt rögzítik-e, hol tárolják, milyen szerveren, mennyi ideig,
  • ha rögzítésre kerül a felvétel, törlik-e és milyen időközönként,
  • továbbítják-e bárhová a felvételt, uniós tagállamba vagy harmadik országba stb.

Álkamerák telepítésére nem terjed ki a GDPR hatálya teljesen logikusan, hiszen ott nem történik adatkezelés. Kérdéses, hogy álkamera telepítése lehet-e alapja birtokvédelemnek, vagyis egy biztonságérzetet adó üres dobozra mondhatjuk-e azt, hogy sérti a szomszéd birtokláshoz való jogát? Nem arról van-e szó, hogy éppen hogy a lakóövezetre tágabb körben „vonzza be” a biztonságérzetet? Adható-e birtokvédelem idegességre, esztétikai kifogásra akkor, amikor a birtokvédelmi eszköztár befejezett birtokháborítás esetén az eredeti állapot helyreállítása, folyamatban lévőnél pedig a magatartástól való eltiltás? Egy üres doboz felszerelése befejezett cselekmény vagy látványa folyamatos birtokháborítást valósít meg (ha egyáltalán ugye…)? Eléri-e az álkamera által okozott érzet a jog ingerküszöbét, be kell-e indítani miatta a jogi eszköztárat? Van-e nekünk birtokvédelmi eljárásban eszközünk, felhatalmazásunk mérlegelni az egyik fél álkamerával elért biztonságérzetét a másik fél álkamerával elért megfigyeltség-érzetével? (Lelövöm a poént: nincs. Jogok és érdekek mérlegelésére a bíróságnak van lehetősége szomszédjogi perben).

Ami igazából megint minket erősít a NAIH joggyakorlatát áttekintve, hogy náluk is előkerül dilemmaként, hogy valódi megfigyelés történik, vagy csak a megfigyeltség érzését tapasztalja a fél, ide példának hozhatom azokat a jogeseteket birtokvédelmi–szomszédjogi témakörben, amikor valakit mobil-átjátszótorony vagy szennyvíz-átemelő berendezés „zavar”, és amire birtokvédelmet nem kap a bíróságtól, de valamilyen jelképes kártérítést az esztétikai-pszichés alapon bekövetkezett forgalmiérték-csökkenés miatt igen.

Lehet-e meg nem történt dologra birtokvédelmet adni? Az álkamera mint megfigyeltség érzetét keltő doboz, jellegét tekintve hasonlít azokhoz a birtokvédelmi kérelmekhez, melyekben nulla bizonyíték mellett az a felvetés, hogy „félek, hogy ki fog dőlni a szomszéd fája a házamra.” Lehet-e félelemre birtokvédelmet adni? Nyilvánvalóan nem, az én joggyakorlatom ilyenkor igazságügyi kertészmérnök szakértő kirendeléséhez nyúl, hogy valóban veszélyeztet-e a fa élet- vagy vagyonbiztonságot, mert pl. öreg vagy beteg; vagy a Ptk. 6:523. §-át szoktam javasolni, bíróság előtt kérve a jövőbeli kár megtérítésére szolgáló letétre kötelezést.

És ha esetleg valaki mégis beleszorította valamilyen kellően általános levezetéssel a képmás felvételét a birtoklás jogának sérelmébe, akkor adódik még két fontos kérdés: melyik időpillanat felvételére alapozva lehet(ne) birtokvédelmet adni? Mi volt az eredeti állapot? A „kijött a NAIH, a szomszéd elfordította a kamerát, elment a NAIH, a szomszéd visszafordította a kamerát” típusú problémakör egyébként a NAIH joggyakorlatában is rendre visszatérő kifogás. Az ügyfeleknek – nyilván nem mondok újat – nagyon nehéz elmagyarázni, hogy sem a NAIH, sem a jegyző, sem más közigazgatási szerv nem egy 0–24-ben ügyeletben, készenlétben lévő gyorsreagálású hadtest, az ügyintézési határidők arra valók, hogy ha nem is maximális mértékben, de a döntés megalapozásához kellő napszámot igénybe véve folyjanak az eljárások. A másik vesszőparipánk Jánossal pedig a józan ész: szabad-e olyan döntést meghozni az alapeljárásban, amivel az ügyfél időlegesen elégedett lesz, de mi már akkor látjuk, hogy végrehajthatatlan? Remélem, egy kis gondolatébresztéssel tudtam/tudtunk segíteni azoknak, akik esetleg épp most birkóznak „kamerázós” szomszédvitákkal.

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu