Ahhoz, hogy a köztisztviselői pálya a jogalkotó által meghirdetett életpályává, és egyben hivatássá váljék, olyan jogi háttér megteremtése vált szükségessé, amely anyagi biztonságot, erkölcsi megbecsülést nyújt a pályán lévők és e pályára készülők számára. A köztisztviselői kar nagy várakozással tekintett a köztisztviselői törvény módosítására, különös tekintettel a számtalan tervezetre, több száz módosító javaslatra.

A törvénymódosítás kapcsán úgy vélem, hogy a jogalkotó elsősorban a központi és a dekoncentrált államigazgatási szerveknél foglalkoztatott köztisztviselők fokozottabb megbecsülésére helyezte a hangsúlyt, míg a közigazgatás legalsóbb szintjére, a települési önkormányzatok polgármesteri hivatalaiban foglalkoztatott köztisztviselőkre már kevesebb figyelem jutott. Utalok itt az egységesített illetményalap rendszerre, az illetménykiegészítés eltérő mértékére. Hibának tartom, hogy a módosítás kapcsán a kistelepülések önkormányzatai által fenntartott hivatalok nem lettek vonzóbbak a pályakezdő fiatal szakemberek előtt, hiszen ők a központi vagy területi államigazgatásban érdekeltek elhelyezkedni. Emiatt a kontraszelekció hatása érvényesülhet, továbbá – helyi tapasztalatok hiányában – kevésbé eredményes munkát lehet végezni.

A jegyzői illetmény korlátok közé szorítása szintén nem kedvez a települések jegyzőinek, mivel e díjazási rendszer mellett nem lesz vonzó a jegyzői hivatás. A jogalkotó a jegyzői illetmények befolyásolásával igyekszik a körjegyzőségek megalakítását vonzóbbá tenni a kis települések önkormányzatai számára, holott a német közigazgatási reform egészen más eszközökkel ösztönzött hasonló cél érdekében már közel 30 éve.

Nagy erénynek tartom, hogy a módosítás preferálja az idegen nyelv tudást, ugyanakkor a friss diplomásoknál ma már a diplomaszerzés alapfeltétele a középfokú nyelvvizsga. Örvendetesnek tartom a nagyvonalúan megállapított egyéb juttatások körét, csak figyelemmel kell lenni a biztosítható juttatások körére, amelyek mindig az adott költségvetési szerv költségvetését befolyásoló tényezőktől függenek.

A jogalkotó eltörölte a személyi illetmény megállapításának lehetőségét, így a kimagasló szakértelemmel és képzettséggel bíró köztisztviselők alkalmazását nehezítette meg, vagy más – kevésbé korrekt – megoldások keresésére ösztönzi a munkáltatókat.

A módosítás számos új, határidőre megoldandó feladatok elé állította a munkáltatókat. Többek között az ügykezelők, fizikai alkalmazottak közszolgálati jogviszonyának munkajogviszonnyá alakítása, a vagyonnyilatkozat tételére kötelezettek körének meghatározása, különböző szabályzatok módosítása, és nem utolsó sorban a hivatalok köztisztviselőinek besorolása az új szabályozásnak megfelelően.
 
A jogalkotó részletesen szabályozta a közszolgálati jogviszonnyal összefüggő adatkezelés szabályait, melyek jelentős többletadminisztrációs terhet rónak a hivatalokra.

A módosítás által a munkáltatókra háruló intézkedések pozitív-negatív megítélése az egyes munkatársak részéről más és más. Az ügykezelők közszolgálati jogviszonyának munkajogviszonnyá alakítását szomorúan fogadták azok a munkatársak, akik régóta elhivatottan dolgoztak.  Természetesen másoknál pozitív megítélést kapott az előmeneteli pálya besorolási fokozataihoz kapcsolódó szorzószámok emelkedése és az előrehaladás dinamikájának változása.

Az ország régiói között jelentős fejlettségi különbségek vannak. A nyugati régiókban jóval magasabb bérért lehet csak ugyanolyan képzettségű köztisztviselőt alkalmazni, mint a keleti régiókban. A módosítás egységesítő szelleme nem kedvez a törvény eltérő fejlettségű régiókban történő alkalmazásának.

Az egységesítés indokaként hozza fel a jogalkotó, hogy az egyes önkormányzatok, valamint az önkormányzati és állami szféra között az illetmények tekintetében jelentős különbség mutatkozott. Ezen egységesítési törekvés nyilvánul meg a személyi illetmény megszüntetésében is, valamint a jutalmak, érdekeltségi rendszerek felső határának (6 hó) megszabásában is. Ez az intézkedés hátrányosan érintette az (államnak is jelentős bevételeket termelő) adó- és illetékügyi feladatokat ellátó köztisztviselőket, ugyanakkor itt e törvény hatálya alól az APEH munkatársait kivette a jogalkotó. Most egységesítünk vagy sem?
 
Negatív megítélést kapott a köztisztviselők széles körére és a velük egy háztartásban élő házas-, illetve élettársra, valamint gyermekre vonatkozó vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség. Mert az eszköze lehet a korrupció elleni harcnak, azonban a joggal való visszaélés széles tárházát is magában hordozza ezen jogintézmény bevezetése.

Szintén relatív, de alapvetően pozitív megítélés alá esik a rekreációs szabadság, mint új jogintézmény bevezetése. Azonban, mivel a módosítás annak hatálybalépésétől számított 10 év közszolgálati jogviszonyban eltöltött időt szab feltételként a rekreációs szabadság kiadására, számos jelenleg aktív, hosszú közszolgálati múlttal rendelkező köztisztviselő nem tud élni e kedvező lehetőséggel.

A helyi önkormányzatok szempontjából az új szabályozásban az állami egységesítési szándék illetve az önkormányzatiság sajátos ellentéte figyelhető meg (illetményalap emelésének korlátozása, jutalom felső határának meghatározása, szervezeti korlátozások stb.).

Hogy az új szabályokkal sikerül-e vonzóbbá tenni a köztisztviselői pályát, erre a jövőben a pályán maradó és azt választó új köztisztviselők, és végzett munkájuk minősége adja meg a választ.   

Dr. Varjú Mihály

1961-ben született Abán. Az Államigazgatási Főiskola elvégzését követően Sárbogárdon igazgatási előadó, majd csoportvezető, 1987-től a Fejér Megyei Tanács VB Igazgatási Osztályán főelőadó. A Fejér Megyei Önkormányzati Hivatalban titkár, majd főosztályvezető-helyettes. 1997-ben jogi diplomát szerez. 2001. február 16-tól aljegyző és a Jogi és Testületi Főosztály vezetője.