További gondolatok a helyi adózási rendszer aktuális helyzetéről XXVII.

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Gazdálkodás - pénzügy

További gondolatok a helyi adózási rendszer aktuális helyzetéről XXVII.

XXII. évfolyam, 6. lapszám
Szerző(k):
Dr. Deli Lajos
közgazdaságtanok doktora, adószakértő


Az új esztendő mindig és nagyon helyesen az örök változás reményében kezdődik, pozitív hangokkal, még rendelkezésre álló dinamikus feltételekkel; azonban az előző év végén bekövetkezett körülmények és a vírushelyzet okán, továbbá egyéb szándékok megfogalmazása miatt megjelent törvénymódosítások nem szolgálták a helyi önkormányzati potenciál erősödését a helyi adóztatás területén sem.

Mindezeket indokolja a gazdaság helyzetének helyreállítása érdekében szükséges erőfeszítések feltérképezése, racionális szándékú sorba állítása, a feltételek hozzárendelése, a megvalósításhoz tervezhető reális időintervallum kijelölése, majd elfogadtatása a gazdaság szereplői-vel. Az önkormányzatok száma, és azok feladatai indokolttá teszik, hogy a feladathalmazban már korábban szabályozott érintettségük miatt legyen véleményük, szerepük, mert a polgárok, vállalkozások felé csak mindezek gyakorlatával válhatnak hitelessé. A helyi adóztatási rendszer a lakosság és a vállalkozások teljes körét érinti vagy érintheti, ha az önkormányzati döntéseket helyesen és a települési életkörülményeknek megfelelően gyakorolják. Ebből is következik, hogy az adóztatási hatáskörük megváltoztatása, csökkentése (pl.: magánszemélyek gépjárműadója) potenciális finanszírozási forrás csökkenését jelenti, különösen akkor, ha a kieső adóbevétel pótlását a központi költségvetés nem tudja garantálni. A korábbi, hasonló tárgyú cikkekben már számtalan alkalommal említett, legmagasabb helyi adóbevételt jelentő, tehát költségvetési forrást biztosító iparűzési adóban – évekkel ezelőtt feltételezett – most belépett változás szerinti (pl.: az adótétel 50%-át kell fizetni) finanszírozási szituáció drámai helyzetet eredményezett, illetve eredményezhet. Azon indok, amely szerint e rendelkezés adókönnyítésként jelenik meg, az állam részéről megfelel a valóságnak, azonban ezzel nem mindenki jár jól. Az önkormányzatok ebből az adónemből évente csaknem ezer-milliárd forint bevételt értek el úgy, hogy kb. 2900 önkormányzat vezette be saját forrásként. 2021-től a fenti összeg felével lehet számolniuk és a további helyi adótételeket (építmény, telek, idegenforgalmi, települési) sem emelhetik. Az adóhatósági intézkedések száma növekszik, ez hosszabb távú részletfizetési és fizetési halasztási intervallumot jelent, megnőhet a méltányossági adótörlés volumene, csökken az adóellenőrzések száma, tehát az adókülönbözet, adóhiány, mulasztási és adóbírság, késedelmi pótlék összege jelentősen visszaesik. (Ott, ahol adóellenőrzési kapacitás és gyakorlat egyáltalán található, és működik.) Mindez azonban a vírus működésének következménye is, tehát az erre az időszakra eső reáljövedelem csökkenése a fizetési szándékot is befolyásolja, amely érthető és elfogadható indok.

Egyes indokolások szerint a döntés második célja a sérülékenyebb munkáltatók megsegítése volt, ezért érdemes modellezni a befizetésre nem kerülő iparűzési adó másik felének sorsát, esetleges pénzügyi mozgását.

Az iparűzési adó fele tehát az adóalanynál marad, így eldöntheti a felhasználás célját, irányát, pénzeszközként történő kezelésének módját, például:

  • elhelyezi a számára legkedvezőbb feltételeket nyújtó banknál, kamatjövedelemhez jut, és szándéka szerint igénybe veheti biztos forrásként;
  • visszaforgatja a vállalkozásába egy kedvezőbb piaci helyzet megteremtése érdekében, ennek kockázata azonban a covidhelyzet miatt rövid távon elég magasnak tűnik;
  • belső fejlesztésre (technikai, profilbővítési, kapacitásnövelési, szerkezetátalakítási stb.) fordítja, amely csak nagyobb tőkeerő esetén és hosszú távú tervezés esetén biztosít megtérülési garanciát;
  • a meglévő munkaerő-állomány további megőrzése érdekében az alkalmazási szerződésben foglaltakon túl többletjuttatást biztosít;
  • saját jövedelemszerzési célra használja;
  • a társasági adó érintettsége is említésre érdemes, mert a befizetett iparűzési adó a ráfordítások oldalán jelenik meg. Ebből következően növeli a társaságiadó-befizetési kötelezettség összegét, tehát a befizetés irányának változásával csökken a település felé érkező adóbevétel, növekszik az állami, központi adóbevétel. Amennyiben az állami költségvetésből visszakerül az önkormányzatok támogatása céljából, akkor ennek forrását szolgálhatja, illetve annak egy részére lehet csak elegendő. E gondolatkörbe lehet sorolni a korábban említett személyi jövedelemadóval összefüggő irányváltást is. Érdemes következtetéseket levonni a teljes adónemeket érintő kör belső mechanizmusáról, összefüggéseiről, harmonizációjáról, szinkronjáról és aszinkronjáról. E következtetések talán arra is alkalmasak lehetnek, hogy kiderüljön, melyik szabályozási funkció a domináns, a szabályozási vagy az adóbevételi szerepe a meghatározó. Itt érdemes lenne elemezni azt is, hogy mekkora számot, és tevékenységi körök szerint milyen minőséget képvisel a társasági adót fizetők köre, mennyire különül el a nagyvállalkozások csoportja (milliárdos bevételek, adóbefizetési kényszerek), a kis- és középvállalkozások és az egyéni vállalkozások csoportja.

A téma további mélységű vizsgálata során érdemes áttekinteni, hogy a helyi adók volumene befolyásolja-e a vállalkozások piaci szerepét, különösen az iparűzési és idegenforgalmi adó esetében. Feltételezhető, hogy a helyi adók az adóalanyok többségénél csak marginális problémaként jelennek meg, hiszen az ilyen jogcímen az önkormányzati adóhatósághoz történő befizetési kötelezettség volumene alacsonyabb minden egyéb társaságiadó-alapot csökkentő tényezőnél. Az egyéni vállalkozóknál végezhető elemzés ebben a körben csak viszonyítási alapként vehető figyelembe, így arányokat reprezentálhat, amennyiben a középkategóriánál nagyobb települések kerülnek a mintacsoportba;

  • alapítványt, egyéb humanitárius szolgáltatást támogat, adományt juttat;
  • az állami adók között valamely adónemben már korábbi évben keletkezett hátralékát rendezi;
  • egyéb célra használja fel.

A fentiek közül a vállalkozásba való visszaforgatás és a belső fejlesztés eseteiben a racionális szándék mögött beruházási, karbantartási, felújítási elemeket érdemes megemlíteni, amelyek az általános forgalmi adó befizetési kötelezettségével járnak, de egyéb adófizetési kötelezettség is lehet, pl.: úthasználat, üzemanyag-vásárlás, gépjármű-tulajdonszerzés miatt. Mindezek állami adóbevételek, tehát az önkormányzatok adóbevételi forrásait nem növelik. A helyes irányú fejlesztési gyakorlat pedig további központi bevételeket is biztosít a következő évek pozitív piaci hatásai következményeként, tehát biztos forrásként viselkedik.

Az alkalmazottak részére kifizetett bérek, egyéb juttatások utáni személyi jövedelemadó, valamint különböző járulékok az előbbiekhez hasonló adóigazgatási rendszerben működnek, tehát a települési önkormányzatok bevételét közvetlen forrásként nem érintik.

A makroszintű vállalkozások irányítási rendszerében, a vezető csoportok számára kifizetett különböző jogcímű jövedelemelemek és kapcsolódó juttatások személyi jövedelemadó vonzata és a járulékok vonzata szintén a fenti bekezdésben megfogalmazottak rendjében működik.

A jövedelem tulajdonsága, hogy egy része a piacon kerül elköltésre, kisebb hányada banki betétként jelenik meg, tehát a létfenntartás és a jövőben való gondoskodás szándékát jeleníti meg, remény szerint biztosítja. A jelenlegi adómódosítások okán itt ismételten a központi adóbevételek növekedése prognosztizálható, tehát az önkormányzati közvetlen adóforrások jelentősen csökkennek.

Nem vitatható, hogy a lakásépítés ösztönzése érdekében 5%-ra csökkent általános forgalmi adó, továbbá az e témakörben ismert ösztönző hatású gyermekes, gyermekvállalás előtt álló „csok”-kedvezmények szándéka egyértelműen pozitív. A közigazgatási eljárások többsége is illetékmentességet kapott, és egyes adótartozások, hátralékok rendezésére különleges kedvezmény lépett életbe, ám sajnálatos, hogy a helyi adózási rendszer mindezekben nem, vagy alig érintett.

A helyi adóigazgatási struktúra viszont megmaradt, tehát a 2021-es esztendő év eleji feladata a csökkenő helyi adóbevételek költségvetésbe való illesztése, a korábbi évek költségvetés végrehajtási feladatainak áttekintése, elemzése, az aktuális igények és lehetőségek összhangjának megközelítése.

Jelen anyag, cikk megírásának időpontja 2021. január első hete, várható megjelenése a hónap vége, tehát még az éves önkormányzati költségvetés elfogadásának határideje előtt remélhető. Befolyásoló tényező a vírushelyzet miatti kényszerintézkedések okán a létszámkorlátos képviselő-testület összehívásának tiltása, és egyéb okok is, de a polgármesteri hatáskör korrekt működése a tárgyévi költségvetés elfogadását korábbi időpontra is biztosította.

A költségvetési bevétel számainak kialakítása, a helyi adóbevételek volumenének megközelítése rendkívüli nehézséget okoz jelen helyzetben, amikor a domináns iparűzési adó kulcsa a felére csökkent, a reáljövedelem nem, vagy alig nőtt, a piaci konjunkturális hatások visszaestek, az infláció a tervezettnél jóval magasabb lett stb., tehát minden – az adóztatás bármely típusát befolyásoló tényező – negatív irányba mozdult el.

Az önkormányzati adóhatóságok, különösen a milliárdos nagyságrendben érintettek, akkor tudnak helyesen tervezni, ha a településekre vonatkozó, a korábbi hasonló szándékú anyagokban, cikkekben részletesen megfogalmazott közgazdasági szempontokon alapuló elemzési feladatukat elvégzik. Áttekintik legalább az utolsó három esztendőre vonatkozó adóbevallási adatokat adónemenként, egymás mellé rendelik, és követik a törvény- és önkormányzati rendeletmódosításokat, illetve elemzik a tényleges bevételekre bekövetkezett hatásaikat.

Az iparűzési adó vizsgálódásánál a különböző számokat, tényezőket javasolt egymás mellé rendezni, így: a nettó árbevételt, az adóalapot befolyásoló korrekciós tényezőket tételenként, az önkormányzati rendeletben elfogadott adótételt csökkentő tényezőket, egyéb, a bevallásból számszerűen levezethető tényezőket is. Kiemelésre érdemes az évközi adóelőlegek összegének betervezése és befizetése közötti eltérés viszonyítása, a teljes évi adókötelezettség nagyságához való aránya is. Az elemzés szempontjai között nem hagyható figyelmen kívül az adóalanyok által kezdeményezett évközi változás összege, így a fizetési könnyítések keretében benyújtott beadványok gyakorisága, azok betartása, illetve elmulasztása miatt érintett adóhátralék összege sem. Az itt érintett témakörben fontos szempont az adózási fegyelem mérésére alkalmas adóhátralékok összegének évenkénti alakulása, a végrehajtási-behajtási eljárások száma és ezen eljárás során realizált bevételek összege is. Hasonló szándékkal érdemes áttekinteni a kezdeményezett adóellenőrzések számának változását, az adókülönbözet, adóhiány, bírságok, késedelmi pótlékok összegét is, melyek fontos önkormányzati potenciális forrásként kezelhetők. Az elemzés eredményeként megfogalmazott összefoglaló jelentés a költségvetési tervet alátámasztó anyagként szerepelhet.

A megfelelő mélységű elemzés jó megközelítésben választ ad a fizetési könnyítések számának csökkentésére, az adóellenőrzés alá vonható szakmai területek kijelölésére, amely nemcsak bevételi hatással lehet, de az adómorál javulását is eredményezheti. Ezzel tehát a tárgyévi költségvetés bevételi oldalát erősíti, és a következő időszak bevételeinek alakulásához is információt biztosít. A helyes és részletes elemzés a település érintettségében megfogalmazható adószakmai módszerek, anyagi és adóigazgatási kérdések alakításában és gyakorlatában is segítséget nyújt.

A 2021-es év példátlan nehézségei várhatóan a teljes esztendőre kihatással lesznek, így az önkormányzati költségvetés szigorú szinten tartása, az évközi változások azonnali követése, a kötelező feladatok maradéktalan elvégzése, esetenként új magatartási szabályok betartása, és a saját kapacitások fokozott kihasználása lehet garanciája az éves teljesítésnek.

Törvény, kormány- és miniszteri szintű rendeletek halmaza szabályozza a települések mozgáskörletét, a lakosság életkörülményeit, tehát felmerülhet a gondolat, hogy mit tehet az önkormányzat saját hatáskörében és képességével a helyzet részletes megismerése, „feltérképezése”, javítása érdekében. A szociális, jövedelmi, morális helyzet milyen magatartási következményekkel jár vagy járhat, amelyekkel szemben, vagy amelyek érdekében feladatokat kell elvégeznie az önkormányzati hivatalnak a további eredményes működése érdekében. A jogalkotás alárendeltségéből következően megfogalmaznak-e javaslatokat törvény-, kormány- és miniszteri rendeletmódosításokra, amelyek kedvezőbb helyi önkormányzati rendeleteket tudnak a képviselő-testület és a lakosság elé terjeszteni. Indokolt az esetleges javaslatok mielőbbi felterjesztése, mert a központi támogatásból származó finanszírozási eszköz alig, és csak későbbi érkezéssel várható.

A pandémiás helyzetben triviális az adóemelési szándék tiltása, amely egyértelműen a helyi adóztatási körre is vonatkozik. Feltételezhető, hogy remélhetőleg fél éven, de mindenképpen belátható időn belül, jelen veszélyes vírus hatása alábbhagy, egyes egészségügyi szekértői vélemények szerint egy-két éven belül megszűnik, illetve dominánsan nem lesz jelen. E reménykeltő helyzet bekövetkeztéig a helyi finanszírozás saját erőből való megoldása nagy kihívás az önkormányzatok számára. Helyi adót emelni nem lehet, ezzel együtt az előbbiekben már tárgyaltak szerint érdemes áttekinteni az adóalanyok számát; az iparűzési adóban, az építmény- és telekadóban az adókivetés alkalmazott módszerét (négyzetméter vagy korrigált forgalmi érték stb.), az utóbbi években megjelent új vállalkozások adóalannyá válásának körülményeit (az adókötelezettség betartását), az ideiglenes és végleges adófelfüggesztés, törlés gyakorlatát. Újabb információhalmaz és újabb indokok merülnek fel egyes adónemek adókötelezettségének átgondolására. Itt érdemes megemlíteni az építményadó és telekadó piaci értékítélethez tapadó adóztatási formáját, tehát a forgalmi érték alapú ingatlanadó intézményét, amelyet már sokan és sokszor megtámadtak. Hatalmas feladat, több évet igénybe vehet a NAV-nál az illetékszabályozási körben nyilvántartott visszterhes vagyonátruházási anyagok áttekintése, és azon halmazból helyrajzi számonként és kialakított értékövezetenként megfogalmazható normák kialakítása. Mindez vonatkozna a vállalkozások tulajdonában lévő ingatlanokra, és az elemzés eredményeként bizonyos értékhatár felett (200–300 millió forint) magányszemélyek tulajdonában álló ingatlanokra is, de ezt az értékhatár-rendet csak a teljes vizsgálati és egyeztetési szakasz után szabad véglegesen javaslattételi formában a megfelelő jogalkotási vonalra előterjeszteni. Megfelelő előkészítést követően a helyi adóként történő bevezetése szakmai kapacitás kérdése, csakúgy mint a törvényi és önkormányzati szintű szabályozás több évig tartó folyamata. Szükséges megjegyezni, hogy a jelen anyagban is már több ízben említett feltételek fennállása, különösen a piaci értékítélet kedvező alakulása és az ebből is következő reáljövedelem dinamikus növekedése az esetleges bevezetés alapeleme, feltétele. Ezt a feladatot érdemes végiggondolni, kutatni, elemezni, koordinálni a megfelelő szervekkel akkor is, ha az induló adókulcs nulla lenne, tehát adófizetési kötelezettséget nem vonna maga után.

A fenti kutatást nem szabad összekeverni a vagyonadóztatás intézményével, amely célja és tartalma szerint is más, amelynek ellenőrzésére az illetékszabályozási rendszer az önkormányzatoktól átkerült a központi hatósághoz. (Ezzel már korábban is csökkentette a települési források képességét.)

Elméleti kérdésként is felmerülhet az önadózás helyes és jól működő gyakorlatának változása, hiszen a törvényi szintű jogalkotó nem az összes egészségügyi és gazdasági körülmény ismeretével bíró település vezetésére bízta az iparűzési adókulcs csökkentésének lehetőségét, hanem kötelező erővel deklarálta azt. Nem volt tehát jogharmonizáció, illetve az önadózás rendszerében adókötelezett adóalanyok mozgáslehetőségét is elvette ezzel a módosítási kényszerrel. Érintette és érinti továbbá a teljes iparűzési adóalanyi kör adókötelezettségére vonatkozó szabályozást is: tehát, akik eddig nem vagy hiányosan tettek eleget az említett feladataiknak, mert például nem nyújtották be a bevallásukat, nem fizették egyáltalán vagy határidőben az érintett adót, az adóellenőrzés során adókülönbözet, adóhiány, bírság, pótlék megállapítására vonatkozó adóhatósági intézkedést kaptak. (Ezek a megállapítások nem a pandémiás, hanem az azt megelőző időszakra vonatkoznak). A csökkenő adótétel vonatkozik azon iparűzési adóalanyi körre is, akiknél az adóbevétel nem csökkent, az adóalap a korábbi évekhez képest nem változott, tehát olyan szakmai körökre is, ahol a piaci konjunktúra szerencsésen megmaradt.

Az önkormányzati adóhatóságok feladatai a 2021-es esztendőben dinamikusan megnövekednek, amelyekhez a szükséges feltételeket a tárgyévi költségvetésben kell biztosítani.

Egyértelmű, hogy az önkormányzatokat érintő adócsökkentések közvetlenül nem segítik a vállalkozások érdemi működését, viszont veszélyeztetik a települési önkormányzatok által működtetett közszolgáltatásokat, így a tömegközlekedést, a szemétszállítást, az egészségügyi és szociális intézmények fenntartását és a kulturális területek támogatásában is jelentős problémát okoznak. Itt érdemes megemlíteni az IDEA Intézet év végi kutatásának eredményét, amely tanulmány már nem csak adópolitikai következmények megjelenését és a települések tönkremenetelét feltételezi.

Az uniós tagállamok helyi adóztatási rendszere a vírus nemzetközi hatása miatt minden bizonnyal változásokon megy keresztül, mindezek megismerése hosszabb időt vehet igénybe, ezért a korábbi cikkben említett bemutatásuknak jelenleg nincs aktualitása.

Hozzászólások

Előfizetés

Kategória

Feliratkozás hírlevélre

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@hvgorac.hu

Weboldal: hvgorac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu