A 2004. év utolsó plenáris üléseinek egyikén törvényt fogadott el az Országgyűlés a közigazgatási hatósági eljárás és hatósági szolgáltatás új szabályairól. Ez a törvény (rövidített nevén: Ket.) a közigazgatási hatósági jogalkalmazás általános eljárási szabályait foglalja össze.

Többre nem vállalkozhat, hiszen a különféle ügycsoportok száma több százra tehető. Más szabályai vannak a részleteket illetően az örökbefogadásnak, mint a fogyasztóvédelmi ellenőrzésnek, az útépítésnek, mint a hatósági bizonyítványok kiadásának. Sem az anyagi jogi, sem pedig az eljárási jogi közigazgatási normák nem sűríthetők egy törvénybe. Arra azonban van lehetőség, hogy az eljárási jogi normák (vagyis a hatósági döntéshez vezető alaki szabályok) egy törvényben jelenjenek meg. Ezt tartalmazza a Ket., amely az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1981. évi I. törvénnyel módosított 1957. évi IV. törvény (Áe.)helyébe lép. A Ket. mintegy kétszáz §-a nem csupán terjedelmében duplázza meg az Áe. rendelkezéseit, hanem tartalmában is a XXI. század uniós normavilágát idézi fel.

Hatály

A hatóság az ügyfelek számára jogot állapít meg (például építési engedélyt ad ki), kötelességet határoz meg (például gépjárműadó fizetés), adatot igazol (például anyakönyvi kivonat), nyilvántartást vezet (például lakcímnyilvántartás, ingatlan-nyilvántartás), hatósági ellenőrzést végez (például vendéglátó egységek működésének fogyasztóvédelme), tagsági viszony létrehozásával és a tagsági jogviszony megszüntetésével kapcsolatos ügyekben határoz (például vadászengedély visszavonása, valamely tevékenység felfüggesztése tűzveszély esetén). A Ket. ezekkel az ismérvekkel definiálja a hatósági ügy fogalmát, amikor deklarálja a közigazgatási hatósági ügyek lényegét. Felsorolja a Ket. hatálya alá nem tartozó ügyköröket (szabálysértési eljárás, választási eljárás, népszavazás előkészítése és lebonyolítása, területszervezési eljárás és – néhány kivételtől eltekintve – az állampolgársági eljárás). Rendelkezik arról, hogy a Ket. mikor minősül szubszidiáriusnak, vagyis csak akkor kell alkalmazni, ha jogszabály eltérően nem rendelkezik (iparjogvédelmi eljárás, az államháztartás javára történő befizetések, a piac felügyeletével kapcsolatos eljárások). A törvény végül kiemel három ügycsoportot (atomenergia alkalmazási körébe tartozó ügyek, veszélyes létesítményekkel kapcsolatos eljárások, haditechnikai eszközök és szolgáltatások), amelyek esetében törvény (az utóbb említettnél kormányrendelet) megengedi, hogy a törvényben behatárolt eljárási cselekményekre nézve a Ket.-ben megjelölt eljárások tekintetében külön szabályok is szülessenek.

A Ket. új vonása, hogy – a klasszikusan hatóságnak elismert szervek mellett – a közigazgatási hatóságok közé sorolja a köztestületeket, amennyiben az autonómiájukhoz tartozó közhatalmi, hatósági ügyeket intéznek, részben kifelé ható, külső hatósági eljárásokban (például hivatásrendi kamarák egyes eljárásai, hegybírók intézkedéssel járó tevékenysége).

Anyanyelv használata

Új tartalommal szabályozza a Ket. a nem magyar állampolgárságú, a magyar nyelvet nem ismerő ügyfelek anyanyelv használatát. A hatóság hivatalból köteles gondoskodni arról, hogy az ügyfelet a magyar nyelv ismeretének hiánya miatt hátrány ne érje. Két olyan esetet állapít meg a törvény, amikor a fordítási, költségek a hatóságot terhelik.

Az egyik az az eset, amikor a magyarországi tartózkodása alatt a nem magyar állampolgárságú, a magyar nyelvet nem ismerő személy ügyében a közigazgatási hatóság hivatalból indít azonnali intézkedéssel járó eljárást (például vámigazgatási).

A másik eset: természetes személy ügyfél azonnali jogvédelemért fordul a magyar közigazgatási hatósághoz (például kigyullad a gépkocsija az autópályán és tűzoltókat, autómentőt kell hívni, rendőrségi helyszínelést, káreseti jegyzőkönyvet kell felvenni). Ezekben az esetekben a tolmács fordítási költségeit a hatóság viseli.

A többi esetben azonban az ügyfél maga viseli azon költségeket, amelyek abból adódnak, hogy saját anyanyelvét kívánja a hatósági eljárásban használni. Ha például egy kínai ügyfél úgy dönt, hogy a vendéglő működési engedély iránti kérelmét a kínai nyelvjárás valamelyikén kívánja a hatósághoz írásban benyújtani és a magyar nyelvű hatósági határozat mellett kínai nyelven is kéri a határozatot, ehhez joga van. Ilyenkor azonban a fordítási és a tolmácsolási költséget nem az ügyben eljáró magyar hatóság, hanem az ügyfél saját maga viseli, megelőlegezi. Ettől különálló kérdés az, hogy a kisebbségi települési önkormányzat maga állapítja meg az előtte folyó eljárás hivatalos nyelvét.

Az anyanyelv használatára vonatkozó szabályok értelmében az Unió kötelező aktusa, továbbá nemzetközi szerződés az ismertetettektől eltérő nyelvhasználati szabályokat is előírhat. Természetszerűen a Ket. egész rendszerén végighúzódik az Európai Unió jogi aktusa, továbbá a nemzetközi szerződés által szabályozható eltérés lehetősége az általános eljárási szabályoktól. Ilyen például a joghatóság fogalmának beépítése a Ket.-be, azaz melyik ország hatóságának van joga eljárni adott közigazgatási ügyben.

A hatóság – szolgáltató

A Ket. a közigazgatás szolgáltatási jellegét hangsúlyozza. Eddig a szolgáltatások (közszolgáltatások) kifejezés elsődlegesen a helyi érdekű közügyekhez (tipikus közszolgáltatások) kapcsolódott, mint például a háziorvosi szolgálat, közutak fenntartása, közvilágítás biztosítása. A törvény most már a hatósági ügyintézést is szolgáltatásnak tekinti. Célja az, hogy az ügyfelek számára a hatóság ne riasztó közhatalomként jelenjen meg, hanem segítőkészséget mutató partnerként. A Ket. a törvény több részében utal arra, hogy mit ért hatósági szolgáltatáson, miképpen kívánja könnyebbé tenni az ügyfelek eligazodását az ügyintézési folyamatban. Kimondja, hogy a hatóság nem kérhet az ügyféltől olyan adatot, amely más hatóság jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásában szerepel. Vagyis a jövőben nem az ügyfélnek kell egy-egy bonyolultabb eljárásban a kérelmének különböző mellékleteit beszerezni esetleg 6-8 hatóságtól, hanem mindezt az a hatóság végzi el, amely a döntést az ügyben meghozza. Így például az építésügyi hatóság hivatalból szerzi be a földhivataltól a tulajdoni lapokat az adóhatóságtól az adóigazolást. Az ügyfél emellett választhatja azt is, hogy nem megy be személyesen a polgármesteri hivatalba, hanem „kulcsot” kér az úgy nevezett ügyfélkapuhoz és kérelmét informatikai eszköz útján nyújtja be a hivatalhoz. Az elektronikus ügyintézés lehetőségeit, módjait a törvény önálló fejezetben foglalja össze.

Alapeljárás

Az alapeljárás eddig ismert szabályai számos új rendelkezéssel bővültek, színesedtek. Új intézményként gondoskodik a törvény a tanúvédelemről (némileg a büntető eljárási jog mintájára). Ha a tanút valószínűsíthetően joghátrány érheti, a hatóság vezetője elrendelheti személyes adatainak zárt kezelését. Komplexebb garanciális szabályokat kapott a titokvédelem. A fair eljárás körébe tartozik, hogy az eljárás berekesztése előtt ismertetni kell a bizonyítékokat az ügyféllel. Új lehetőség a méltányossági eljárás: ha jogszabály nem zárja ki, nincs ellenérdekű ügyfél az ügyben, a hatósági határozat módosítása nem sért közérdeket, és a végrehajtás az ügyfélre méltánytalanul súlyos hátrányokat ró, a hatóság méltányos döntést hozhat. Részben új elnevezést kaptak a hatóság döntései: az ügy érdemében a hatóság a jövőben határozattal, eljárási kérdésekben (például felfüggesztés, megszüntetés, többször kivizsgált újabb beadvány érdemi vizsgálat nélküli elutasítása) végzéssel dönt. Bővebb jogi keretet kapott az ügyfelek közötti egyezség.

Jogorvoslat

Az alapeljárás mellett számos változás következik be a jogorvoslatok rendjében is. A törvény különválasztotta az ügyfél kérelme alapján elbírálható jogorvoslatokat (ilyenek: a fellebbezés, a döntés módosítása vagy visszavonása, a bírósági felülvizsgálat, az újrafelvételi eljárás, a méltányossági eljárás). Külön rendelkezések szólnak a hivatalból lefolytatandó döntés-felülvizsgálati eljárásokról (ilyenek: a döntés módosítása vagy visszavonása, a felügyeleti eljárás, a határozat felülvizsgálata az alkotmánybíróság határozata nyomán, az ügyészi óvás, a semmisség).

Csaknem teljesen új végrehajtási szabályokat alakított ki a Ket. a hatósági akaratban foglalt döntések érvényesítésére. Ezerszeresére emelkedett az eljárási bírság – fokozatosság betartása mellett – kiszabható felső határa. Alkalmazni kell a késedelmi pótlék intézményét, új állami végrehajtó szervezetet kell kiépíteni. A végrehajtásra vonatkozó szabályok a jövőben már nem más törvényekre (például adóvégrehajtás, bírósági végrehajtás) hivatkozva valósulhatnak meg, hanem a rendelkezések alkalmazása közvetlenül a Ket.-ből lesz levezethető.

Alapelvek

A törvény pontosan definiálja az eljárási költség fogalmát, megállapítja annak egyes összetevőit. Lehetőséget nyújt arra, hogy a szerény anyagi körülmények között élők – méltányos hatósági döntés következtében – költségmentességet élvezzenek, tehát jogaik gyakorlásában korlátozva ne legyenek anyagi nehézsége miatt.

A törvénynek számos új alapelve van. Az alapelvek nem közvetlenül (egy-egy határozat indokolásában) jelennek meg a jogalkalmazásban. Az alapelvek azt szolgálják, hogy a jogalkotót befolyásolják a különös eljárási szabályok 2005. évi előkészítésében és megalkotásában, részben pedig a hatósági jogalkalmazót segítsék a törvény szándékainak kibontásában, megértésében, amikor egy-egy törvényi szabály értelmezése tekintetében megakad. Az alapelvek segítséget nyújtanak az ügyfeleknek is a hatósággal való együttműködés problémamentes kialakításában, hiszen fejlesztik jogi kultúrájukat. Új elvként került a törvénybe az ügyfelekkel való udvarias kapcsolattartási követelménye, megmaradt a gyorsaságra és az egyszerűségre való törekvés. Tartalmilag bővült az ügyfelek jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogainak védelme. Változatlanul alapelv a törvény előtti egyenlőség. Összetettebbé vált a hivatalból való eljárás elve. Hangsúlyt kapott, hogy az ügyfelet megilleti a tisztességes ügyintézéshez való jog. Kiemelt súlyú az ügyfél jogorvoslati joga, erősödött az ügyféli jogok védelme. Új elv a költségtakarékosságra való törekvés, a hatékonyság növelése.