Általános kötelezés vagy a részcselekmények pontos meghatározása? Alapdöntésbe kódolt végrehajtási kudarc a birtokvédelem végrehajtási szakaszában. A pontosan kidolgozott kérelem jelentőségéről, illetve a hiányosan megfogalmazott kérelem és az erre alapozott döntés következményeiről olvashatunk.

I. Az eredeti állapot helyreállításának problematikája

Egy konferenciaszervező cég jóvoltából nemrég lehetőségem nyílt Jánossal együtt előadást tartani a birtokvédelmi jogterület végrehajtási szakaszáról, ahol a magam részéről hangsúlyosan foglalkoztam az alapdöntésbe kódolt végrehajtási kudarccal. Ez nem más, mint az „eredeti állapotra való kötelezés” jogi fogalmának szakmai tartalommal való kitöltése vagy annak hiánya és a jogszabály-szöveg automatikus átemelése, utóbbi ugyanis véleményem szerint kódolt végrehajtási kudarc. Sajnos végül nem jutott elegendő idő a saját jogesetek kimerítő elemzésére (némelyikre egyáltalán nem), ezért jutottunk arra, hogy szervezünk majd egy birtokvédelmi kerekasztalt is a későbbiek során, ahol már csak jogeset-elemzésekkel foglalkozunk.

Ahol két jogász összegyűlik, ott természetesen két eltérő vélemény rögtön megjelenik, ezért is vittem két eltérő szakirodalmi hivatkozást a megtartott előadásra.

Az egyiket Menyhárd Attila professzor úrtól, aki a Ptk. nagykommentár dologi jogi részében^[1] azt írja, hogy nem a jogalkalmazó feladata műszaki tartalommal megtölteni azt, hogy a zavarás megszüntetése milyen módon történjék meg, és a BH 1992.100. számon közzétett eseti döntés felülvizsgálatára mutat rá (mely ítéletben pontosan ez történik, vagyis részletesen kifejtik a kötelezett feladatait a zavarás megszüntetése során). A másik szakirodalom a hatvanas évekből való, ahol még a vb-titkár feladatai között szerepel a szerzők szerint az, hogy minél pontosabban írja le adott birtokvédelmi ügyben, hogy a kor jellemző problémái szerint a társbérletek bérlői, az ágyrajárók és más kötelezetteknél mi az, amit az önkéntes teljesítés (vagy annak hiányában a végrehajtás) során elvárnak ezen személyektől^[2].

Példákat is hoztam az előadáson, melyeknél vagy a széleskörű tartalommal való kitöltés vagy annak hiánya jelenik meg, de összességében a bírósági joggyakorlatra inkább a részletező meghatározás jellemző. Lássunk néhányat!

„Téves az ítéleti rendelkezésnek az a része, amely alpereseket arra kötelezi, hogy a filmvetítést ‹‹ne a legnagyobb erősítési fokozattal›› sugározzák. Ez a követelés nincs kellően meghatározva, ezért végrehajthatatlan.” (BH 1988.32)

„A Legfelsőbb Bíróság hatályában fenntartja a másodfokú ítélet rendelkező részét, mely szerint kötelezi I. és II. rendű alpereseket, hogy 90 nap alatt a következő munkákat végezzék el: A felperes ingatlana felé eső alagsori szinten létesített 125×125 cm-es, 77×125 cm-es és szintén 77×125 cm-es ablakokat 60×60 cm-es bukóablakokra cseréljék ki, az ablakokra katedrálüveget helyezzenek el, a 93×210 cm-es ajtót falazzák be.” (BH 1994.405)

„A bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy az eredeti állapot helyreállításának kimondásával végrehajtható ítéleti rendelkezést hozzon. Akkor járt volna el helyesen, ha a lakáshoz hozzákapcsolt raktárhelyiség megszüntetése érdekében elvégzendő munkákat szakértő bevonásával határozza meg úgy, hogy annak teljesítése végrehajtási gondokat ne vethessen fel, és alkalmas legyen az épület károsodásának a legteljesebb kiszűrésére, illetve olyan pótlólagos munkák elvégeztetésére, amelyek az épület állékonysága tekintetében is az eredeti állapot helyreállítását vagy az annak megfelelő állapot létrehozását szolgálják.” (BH 1999.122)

„A bíróság döntésében jogerős ítéletével az eredeti állapot helyreállítását rendelte el anélkül, hogy meghatározta volna azokat a részcselekményeket, amelyeket az alperesnek el kell végeznie ahhoz, hogy a jogerős ítéletet végrehajtottnak lehessen tekinteni. E részcselekmények pontos meghatározása azért sem lett volna mellőzhető, mert korábbi felperesi álláspont szerint – megegyezően az alperesi felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal – az volt, hogy a kialakított vasbeton födém eltávolítása az ingatlan állagának sérelme nélkül nem valósítható meg, a főfalon található bejárat megszüntetése az állékonyság megtartásához megerősítő munkák elvégzését indokolhatja.” (BH 1999.122)

A helyszíni közvéleménykutatás során a jelenlévők többsége úgy nyilatkozott, hogy inkább részletezően határozza meg a kötelezett számára a tőle elvárt magatartást, hiszen ha csak annyit tartalmaz az alapdöntés rendelkező része, hogy „állítsa vissza az eredeti állapotot”, az minimum háromfajta eredeti állapotot jelent: a kérelmezőét, a kötelezettét, meg a jegyzőét.

A kérdés feltétele kapcsán kialakult egy konstruktív vita is, melynek során az egyik jelenlévő szerint irreális elvárni olyan műszaki tartalom kifejtését például a kérelmező részéről, amely magát a jegyzőt is komoly kihívás elé állíthatja – utalok itt a korábban idézett egyik bírósági döntésre is, ahol egyenesen szakértő kirendelésével lehetett volna megnyugtatóan eldönteni a műszaki tartalmat.

A konstruktív vita végén abban maradtunk, hogy – a magam részéről legalábbis biztosan – nagyon óvatosan kell eljárni akkor, amikor az ügytípus olyan, amelyben két fél között kell „igazságot tennie” a jegyzőnek, és azért mert valaki korábban jelenik meg ügyfélfogadás során és korábban kér segítséget például a kérelem kitöltéséhez, az nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy neki van igaza. Nekünk nagyfokú objektivitással, mindkét féltől kellő távolságot tartva kell meghozni valamely döntést, és az ügyfélközpontúság nem fajulhat odáig, hogy lediktáljuk az ügyfélnek azt a „kifejezett kérelmet a jegyző felé”, melyet majd azután szóról szóra bemásolhatunk az eljárás végén meghozandó döntésünkbe. A másik fél ilyenkor – pusztán időbeli rangsorolás miatt – esetenként kevesebb szakmai segítséget kaphat és ez akár igazságtalan döntéshez is vezethet. Nem kell persze velem egyetérteni, de véleményem szerint az, aki nem tudja szabatosan, érthetően megfogalmazni, hogy mit szeretne kérni egy jegyzői birtokvédelmi eljárásban, az ügyfélfogadás során elhangzott objektív és kellő távolságot tartó segítség ellenére se, az ne indítson jegyzői birtokvédelmi eljárást vagy kérjen további segítséget családtagjaitól, ismerőseitől vagy jogi képviselőtől. Amennyiben pedig komolyabb műszaki tartalommal szükséges kitölteni az eredeti állapot helyreállításának jogi fogalmát, úgy akár szakértőhöz vagy hozzáértő szakemberhez forduljon.

II. Általános kötelezés vagy a részcselekmények pontos meghatározása? (pro és kontra) – Avagy a kifejezett kérelem jelentősége – Az a fránya (ügy)félszemlélet

A fenti jogesetek jól szemléltetik azt a bírósági joggyakorlatot, amely szerint az eredeti birtokállapot helyreállítása során, az elérendő állapothoz vezető folyamat részcselekményeinek pontos meghatározása jellemző. Osztom dr. Kajó Cecília szerzőtársam véleményét abban is, hogy az önkéntes végrehajtás és a kikényszerítés is ennek mentén lehet objektív realitás. Ezt – mint valami szem előtt tartandó útravalót –, akár a jegyzői határozat láthatatlan, vízjeles margójára is írhatjuk magunknak.

Az Országos Statisztikai Adatfelvételi Program 2020. évi adatai^[3] szerint az év során 6296 jegyzői határozat született, ebből 1933 helyt adó döntésben született eredeti birtokállapot helyreállítására kötelezés. Beszédes adat, hogy ebből a közel kétezer kötelezésből mindössze 460 esetben kezdeményezett végrehajtási eljárást az arra jogosult. Statisztikailag ez akár azt is sugallhatja (természetesen nem számolva azzal a csekély számú üggyel, amelyben a végrehajtást a bíróság felfüggesztette), hogy a kötelezések 76%-ában önkéntes teljesítés történt. Arról nincs adat, hogy ebből a 460 végrehajtási ügyből a végrehajtási eljárásban hány esetben került kikényszerítésre a meghatározott cselekmény, és mennyi azoknak az ügyeknek a száma, amelyek végrehajtása elakadt. A végrehajtási eljárásban kikényszerített teljesítéssel együttes adatok, vélhetően jelentősen erősítik a fenti statisztikai sikert. Tehát részcselekményeket taglaló tartalommal megtöltött kötelezés vagy sem, de a birtokvédelmet nyújtó határozatok nyomán nagy arányban megvalósul a tényleges birtokvédelem.

Tekintettel arra, hogy a Polgári Törvény-könyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 5:8. § (2) bekezdése („A jegyző elrendeli az eredeti birtokállapot helyreállítását és a birtoksértőt a birtoksértő magatartástól eltiltja…”) nem írja elő az eredeti állapot eléréséhez vezető út részleteinek kifundálását, elvi létjogosultsága marad az általános megfogalmazásnak is. Amennyiben a jegyző előtt bizonyítják az eredeti birtokállapot mibenlétét, azt kellő pontossággal feltárják a kérelemben, továbbá a birtoksértés ténye is igazolt, a jegyző a Ptk. szerint elrendeli az eredeti birtokállapot helyreállítását. Ebben a megközelítésben és stádiumban tehát még nem érezzük, hogy a bőrünket vinnénk vásárra az általános kötelezéssel. A dolog akkor válik problémává, amikor vitás teljesítéssel szembesülünk és a kérelmező teljes joggal várja el a neki kedvező határozat végrehajtását. A kötelezett azt állítja, hogy teljesített, míg a végrehajtás kérelmezője nem elégedett a teljesítés tartalmával. Ezekben a helyzetekben az egyetlen támpont és kiút lehet az eredeti birtokállapot és az ahhoz betű szerinti ragaszkodás. Ennek viszont előfeltétele, hogy ez az állapot tűpontosan legyen körülírva. Nyilvánvaló például, hogy az a határozat, amely azt írja elő, hogy a birtoksértő tartózkodni köteles a szomszédja zajjal való zavarásától, és az eredeti birtokállapotot mindössze a zavarás előtti „csendes” állapottal azonosítja, nem lesz alkalmas arra, hogy egy vitás teljesítés esetén objektív jegyzői mérlegelés alapjává váljon. Az ilyen szubjektív mérlegelésre ítélt végrehajtási eljárásokban szembesülhetünk azzal, hogy a kérelmezőnek semmi nem lesz elég, és vég nélkül kéri a végrehajtást pusztán azért, mert őt „még mindig zavarják”.

A jegyzői eljárás kérelemhez kötött. A kérelemnek tartalmaznia kell a jegyző döntésére irányuló kifejezett kérelmet, ami azt jelenti, hogy a kérelmezőnek olyan pontossággal kell megfogalmaznia, mit kér a jegyzőtől (mit tegyen, vagy ne tegyen az ellenérdekű fél, milyen módon kívánja megszüntettetni a birtoksértő állapotot, milyen magatartástól kívánja eltiltatni a jövőre nézve az ellenérdekű felet), hogy az arra alapított érdemi határozat az ellenérdekű fél önkéntes teljesítésének elmaradása esetén is végrehajtható legyen. A pontos cselekvést, amely a kérelmezőnek is valóban elegendő lesz, nem találhatja ki a jegyző a kérelmező helyett. A jegyzőnek ehhez már nem kell szakértelemmel rendelkeznie azokban (az akár műszaki) kérdésekben, amelyek az eredeti állapot helyreállításához vezetnek majd. A jegyzői eljárásban nincs lehetőség szakértő kirendelésére. Bizonyítani az eljárásban annak kell, akinek az érdekében áll, ezért ebből a szempontból minden a kérelmezőn múlik. Abban az eljárásban, ahol a bizonyítás súlya egyébként is a feleken van, a kérelmező érdeke, hogy már az eljárás kezdeményezése előtt feltárja azokat az (akár szakértői) információkat, amelyek őt hozzásegíthetik a szükséges védelemhez.

A kollégák visszajelzései alapján a végrehajthatatlan ügyek túlnyomó többsége a nem pontosan megfogalmazott kérelem és az erre alapított általános kötelezések következménye. A bírói ítélkezés, ahogy azt a hivatkozott jogesetek is példázzák, rámutat erre a problémára. A bíróság előtti birtokvédelem azonban több szempontból is más. A jegyző csak az eredeti birtokállapotot állíthatja helyre, ettől eltérőt, olyat, amelyhez egyébként joga lehetne kérelmezőnek, nem hozhat létre. A bíróság viszont a birtokláshoz való jogosultság alapján dönt, így ennek a jogosultságnak a szükséges, elvárható állapotát veszi alapul. Azt az állapotot, ami a birtokvédelmet kérőt a jogcíme szerint megilleti. A birtokperekben végül a megfelelő birtokállapot – sokszor a szakértők harcában eldőlve – kerül meghatározásra, ahol megjelennek a szakértői vélemények a részcselekmények megfogalmazásában. A jegyző előtti eljárás időkerete és mozgástere nem ad lehetőséget ilyen fokú mérlegelésre és kimunkáltságra. A kérelmező szempontjából a siker záloga a bizonyíték és a megfelelő kérelem. Fontos pillanat a kérelem befogadása, illetve ha azt megelőzi az érdeklődés. Az a kérdés vetődhet fel ilyenkor, hogy mennyire kell ügyfélbarátnak lenni egy – a kérelmet láthatóan nem kellően megalapozó – kérelmező oldalán. Itt az alapkérdést kell feltenni. Miért nem nevezi ügyfélnek a birtokvédelmi rendelet a jegyző előtt megjelenő feleket? „Felek”, „ellenérdekű fél”. Azért, mert a szó klasszikus közigazgatási jogi értelmében nem alakul ki az alá-fölérendeltségi ügyféli jogviszony a birtokvédelmi eljárásban részt vevők és a jegyző között. Sokszor hivatkozott alapvetés, hogy a jegyző a felek mellé rendelt szerepben helyezkedik el az alapeljárás során, és ez a szerep kap hangsúlyt a jegyző hatáskörébe tartozó birtokvédelmi eljárásról szóló 17/2015. (II. 16.) Korm. rendelet alapelveiben^[4] is (a jegyző biztosítja felek közötti esélyegyenlőséget, részlehajlás nélkül jár el, biztosítja a birtokvita pártatlan eldöntését, biztosítja a tisztességes ügyintézést…). Nincs tehát egy „elintézendő ügy”, amelyet meg kéne oldanunk az ügyfél számára. Ez nem egy közigazgatási eljárás, ahol az ügyintéző a megoldó ember. Úgy is fogalmazhatunk, hogy nem a jegyzőnek keletkezik ügye, hanem a feleknek van ügye a jegyző előtt – de ez ettől még az ő ügyük. Amennyire a birtokvédelemben asszociálhatunk az ügyfélbarátság követelményére, az a megfelelő tájékoztatási kötelezettségünk mindenek felett. Ezt a segítő szemléletünket annyiban tudjuk belevinni a munkába, hogy egy eljárás kezdeményezése előtt minden lehetséges tájékoztatást megadunk a kérelmezőnek. Ez nem azt jelenti, hogy a „hogyan bizonyítsam?” kérdésre ötletekkel kell szolgálnunk, ennek ugyanis meg lenne az a veszélye, hogy egy sikertelen kérelem esetén megkapjuk a „pedig azt mondta!” szemrehányást. Nemcsak a bizonyítás súlyos terhe és nehézsége az ügyfélé, de egyben annak szabadságával is élhet. Egy olyan kérelem is futhat vakvágányra a benyújtó szempontjából, amelyet az ügyfél helyett magunk fogalmazunk meg. Teszem fel: mi van akkor, ha a szépen megfogalmazott, kimunkált kérelem alapú kötelezésünk mégsem hozza a kérelmező által elvárt eredeti birtokállapotot. Arról nem is beszélve, hogy egy nagy tapasztalattal rendelkező birtokvédelmi ügyintéző könnyen fogalmaz olyan kérelmet „Mari néni” helyett, ami már a saját döntését prejudikálja – ez nyilvánvalóan nem jó szemlélet. A kérelmezőtől származó egyoldalú információk alapján túlzottan megsegített kérelem nem felel meg az esélyegyenlőség, a pártatlanság követelményeinek, ráadásul előállhat olyan helyzet, amikor az ellenérdekű fél álláspontja, nyilatkozata hiányában ez alapján az általunk túlsegített kérelem alapján kell döntést hoznunk – ez pedig már gyakorlatilag minden alapelv szerint aggályossá teszi a buzgóságunkat. Az ügyféltől nem a szakszerű megfogalmazást kell elvárni, de azt mindenképp, hogy ő mit tart elégséges cselekvésnek birtokállapota helyreállítása érdekében.

Ezt a cikket egy közös előadás és annak élménye ihlette, hogy milyen jó az, ha egy szakmai képzéshez a résztvevők tudása és szerteágazó tapasztalata is hozzáteszi azt a bizonyos pluszt. Mindketten nagy lelkesedéssel várjuk a januári „Birtokvédelmi kerekasztalt” és az asztalra kerülő jogeseteket, kihívásokat.

^[1] Vékás-Gárdos szerk.: Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvhöz 2021., 915. oldal

^[2] Bernáth-Böszörményi-Nagy: Birtok és birtokvédelem, Jogi Kézikönyvtár 1964.

^[3] https://kormany.hu/miniszterelnokseg/orszagos-statisztikai-adatfelveteli-program, A jegyző hatáskörébe tartozó birtokvédelmi eljárások 2020. évi statisztikája (OSAP 2350)

^[4] A jegyző hatáskörébe tartozó birtokvédelmi eljárásról szóló 17/2015. (II. 16.) Korm. rendelet 1. § (1) bek.