Az építésügyi és az építésfelügyeleti hatóságok kijelöléséről és működési feltételeiről szóló 343/2006. (XII. 23.) kormányrendelet – többek között – rendelkezett az elsőfokú építésügyi hatósági jogkör kistérségi központokba történő telepítéséről. A jogszabály mellékletében meghatározott önkormányzat jegyzőjét a megjelölt településekre is kiterjedő illetékességgel ruházta fel 2007. július 1-jei hatálybalépéssel. A kormány a rendeletet visszavonta.

Az építéshatóság jelenlegi szervezetrendszerének megváltoztatása idõszerû lenne, azonban a változtatás megfelelõ elõkészítése, a jelenlegi helyzet elemzése nem kerülhetõ meg. 

Mára az építésügyi hatóság köztisztviselõi létszáma – a feladatok jelentõs megnövekedése mellett – aránytalanul lecsökkent. Ezzel a létszámmal az építésügyi jogszabályokban meghatározott feladatok maradéktalan ellátása nem várható el. További gondokat okoz, hogy az elõírt szakirányú felsõfokú végzettséggel rendelkezõ fiatal szakember-utánpótlás nem biztosított, kevesen vállalják ezt a hatósági munkát, vagy ha igen, egy-két éven belül elhagyják a pályát. Ennek következtében igen nagyarányú azon köztisztviselõk száma, akik nem rendelkeznek az elõírt szakirányú végzettséggel (országosan legalább 20–40%). A megfelelõ létszám biztosítása azoknál a települési önkormányzatoknál jelent fokozott anyagi megterhelést, ahol az illetékességi terület jelenleg is több településre terjed ki, mivel a többletfeladat központi finanszírozási hozzájárulása csak a költségek töredékét teszi ki. Gyakorlatilag egy hatósági ügyintézõ bérköltségét is alig fedezi. A jelenlegi személyi feltételek mellett – és ez országosan is általánosítható – a kijelölt települési önkormányzatok jegyzõihez telepített elsõfokú építésügyi hatósági feladatok jogszabályokban elõírt, megfelelõ ellátása nem oldható meg (pl. elmaradnak kötelezõ helyszínelések, ellenõrzések, írásbeli dokumentálások, Ket. szerinti kiértesítések stb). 

A társulási formában ellátott építésügyi feladatok költségeit arányosan elosztva, a társult települések közösen fedezik, mely lényegesen kisebb terhet jelent az érintett önkormányzatok költségvetésében, és a létszámfeltételek is valamivel kedvezõbbek. 

Az elsõfokú építésügyi hatóságok mûködéséhez szükséges technikai felszereltség igen változó, az elvárható, illetve a 121/2007. (V. 31.) kormányrendeletben 2008. január 1- tõl elõírt technikai feltételek megteremtésének költségvonzata szintén gondot jelenthet számos önkormányzat részére. 

A szervezetrendszer megváltoztatását, az elsõfokú kiemelt építésügyi hatósági feladatok kistérségi központokba telepítésének elképzelését nem kifogásoltuk, azonban a feltételek megteremtését nem lehet a kistérségi központú települési önkormányzatokra hárítani. A folyamatos és minõségi feladatellátáshoz a megfelelõ létszámú és szakirányú végzettségû köztisztviselõi létszám biztosítása elengedhetetlen. Az elhelyezési feltételeket is meg kell oldani irodák, irattár, tervtár stb. helyiségek biztosításával. A technikai felszereltség szintén megteremtendõ. Ezen feltételek finanszírozási módja azonban átgondolandó és kidolgozandó úgy, hogy az ne kizárólag vagy nagyrészt a kistérségi központú települési önkormányzatokat terhelje. 

Valószínûleg ezen feltételek hiánya is hozzájárult ahhoz, hogy a kormány a kistérségi elsõfokú építésügyi hatóságok létrehozására vonatkozó szabályozást hatályon kívül helyezte. 

A meglévõ és tervezett (majd visszavont) szervezetrendszerrel kapcsolatban, a helyi tapasztalatok alapján felvetõdik, illetõleg felvethetõ még néhány kérdés. 

Megfelelõ-e az építésügyi hatósági jogkör jegyzõi hatáskörbe utalása? Mi a véleményük errõl az érintetteknek? Hogyan biztosítható az egységes joggyakorlat? Nem lenne-e célszerûbb a szakmai irányítás visszaállítása? A jogszabályalkotás elõkészítésébe, véleményezésébe nem kellene-e szélesebb körbe bevonni a helyi építésügyi hatóságokat? Egyáltalán van-e ma gazdája az építésügynek, beleértve az építésügyhöz tartozó valamennyi területet. Megfelelõ megoldás-e a kistérségi központú hatóságok létrehozása? 

Valamennyi kérdésre itt és most természetesen nem lehet válaszolni, de a véleményem az, hogy az arányosabb, szakszerûbb és hatékonyabb munkavégzés tekintetében ugyan elõrelépést jelenthet a kistérségi központú építésügyi hatóságok létrehozása, azonban a nagy számban jelentkezõ problémákra a megfelelõ megoldást – minden tekintetben – az önálló építészeti hivatalok létrehozása jelentené.