Az új önkormányzati törvény (Mötv.) 49. § (1) bekezdése szól a képviselő-testület tagjainak arról a már 1990-ben rögzített kötelezettségéről, hogy döntés előtt be kell jelenteniük, ha őket, vagy közeli hozzátartozójukat az ügy személyesen érinti. Újdonság, hogy míg eddig ennek elmulasztása nem járt szankcióval, a jövőben járhat. Kérdés, hogy hányféle megoldás lesz?

A Mötv. 49. § (2) bekezdése szerint: „A képviselő-testület szervezeti és működési szabályzatában meghatározza a személyes érintettségre vonatkozó bejelentési kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményeit.” Nem meghatározhatja, hanem meghatározza, agyis a képviselő-testület köteles valamilyen szankciót kitalálni erre a mulasztásra. A törvényi előírás ebben a formában aggályos, vagy inkább a jó irányba tett elégtelen lépésnek mondanám.

Ha a képviselő-testület tagja elmulasztja személyes érintettségének bejelentését, az olyan etikai hiányosság, melynek az esettől függően más-más súlya lehet.

Vannak olyan ügyek, amelyek esetében komoly hátrányt jelenthet a közösségre, ha a képviselő-testület döntéshozatal előtt nem tud tagjának az érintettségéről. Az önkormányzat vagyonához, bevételeihez kapcsolódó kérdésekben, vagy a helyi építési szabályok megalkotása, módosítása során az érintettség ismeretének jelentős szerepe lehet a döntés meghozatalában, tartalmában, a végrehajtás módjában. Különösen igaz ez akkor, ha az érintett személy a polgármester, aki a legtöbb döntés előkészítésében aktívan részt vesz és akinek feladata a képviselő-testület döntésének végrehajtása. Sok olyan eset történt az elmúlt húsz évben, amikor utólag derült ki, hogy a döntést előkészítő képviselők, bizottsági tagok, vagy akár a polgármester érintett volt egy-egy ügyben, de ezt „elfelejtette” bejelenteni a döntés előtt. Sok esetben nyilván ugyanaz lett volna a döntés akkor is, ha ismertté válik a kapcsolódás, de biztosan születtek volna más tartalmú határozatok is, vagy legalább a végrehajtást másra bízta volna a testület. Mondjuk akkor, ha a képviselő-testület egy vagy több tagjának komoly vagyonnövekményt, vagy más előnyt jelent egy-egy ingatlancsoport építési övezeti besorolása, esetleg egy-egy önkormányzati ingatlan hasznosítása, vagy mentesség a helyi adó alól. Érdekes helyzetet eredményez például, ha a képviselő-testület döntése következtében a határozat végrehajtásáért felelős személynek önmagával kellene szerződést kötnie. Valószínűleg mást hatalmazna fel a testület a határozat végrehajtására, ha előre tudná, hogy ugyanaz a játékos ül a sakktábla mindkét oldalán. Ha azt hiszik a Tisztelt Olvasók, hogy ez lehetetlen, hogy túl sokat néztem Monty Python Repülő Cirkuszát, akkor tévednek. Előfordultak ilyen és ehhez hasonló helyzetek nem egy és nem tíz helyen az Ötv. 1990. évi hatálybalépése óta. Ez olyan súlyú kérdés, amely egységes szabályozást igényel. Ez a mulasztás ugyanolyan hiba az ország minden településén, de lehet, hogy sok-sok eltérő és különböző súlyú szankciót rendelnének hozzá a képviselő-testületek. Legalább az előzőekben említett esetekben vagyis, ha az érintettség az önkormányzat meghatározott nagyságú vagyonának hasznosításával függ össze, illetve a helyi szabályozási terv módosításával kerül a testületi tag vagy hozzátartozója előnyös helyzetbe, törvényben meghatározott szankcióval kellene élni a bejelentés elmulasztása miatt. Megoldás lehetne, ha a törvény kimondaná, hogy a döntés végrehajtását fel kell függeszteni és a kérdést már az érintettség ismeretében újra kell tárgyalni úgy, hogy a mulasztó képviselő nem csak a döntéshozatalban, hanem mondjuk az előterjesztés megismételt tárgyalásán sem vehet részt. A mulasztó akkor se vehessen részt a döntés végrehajtásában, ha egyébként jogszabály alapján erre köteles lenne. Sok más megoldás is elképzelhető, a lényeg az egységes szabályozás igényében foglalható össze.

Az Országgyűlés más esetben szükségesnek tartotta az egységes szankciót. Akinek köztartozása van az állammal, önkormányzattal szemben és azt 60 napon belül, illetve fizetési könnyítés esetén a jogerős határozat szerint nem rendezi, annak megbízatását méltatlanság jogcímen meg kell szüntetni (Mötv. 38. § (1) bekezdés d) pontja). Tekintet nélkül a tartozás összegére és arra, hogy éven belül, vagy hosszú ideje tartozik. Azaz a törvény szerint, aki a település életét irányítja, legyen az a polgármester vagy képviselő, nem tartozhat a köznek, ha mégis, akkor méltatlan a megbízatására.

Azzal, hogy csak a tartozás ténye számít, nagyon szigorú szabályt sikerült alkotni. Sőt, megkockáztatom, túl szigorút, hiszen ma nem nehéz köztartozást felhalmozni. Ha ez így helyes, akkor talán az sem méltó a választók bizalmára, aki a képviselő-testületnek esetleg a saját véleményével és szavazatával(!) megtámogatott döntése miatt juthat lényegesen előnyösebb helyzetbe és még arra sem veszi a fáradságot, hogy ezt a testület többi tagjának még a napirendi pont tárgyalása, de legalább a szavazás előtt a tudtára adja.